Máj hagymalekvárral – részletek –

Torony Pál: Reflexek I

15.

Jeremiás egyszerű ember volt, egyszerű

szokásokkal – reggelre pirítós kefirrel,

estére is, csak kefir helyett viszkit nyel,

s a fennmaradó idő is eltelik valahogy.

Valójában semmi sem bonyolultabb ezen

a világon, az egymást keresztező életutakat

üres és felfújt drámák, néha komédiák

szegélyezik, nincs ok és eredmény,

hátrahagyott nyom is alig, csak időlegesen,

a semmittevését mégsem a nihil jellemzi.

Csupán valamikor két esti – akármelyik,

tetszőlegesen kiválasztott – pohár között

rádöbbent, már senkit nem érdekel,

és bármi következzen, semmi nem áll meg.

16.

Kávéfoltos post-it lóg még épp olvasható tintával

egy vízparti nyaralás emlékét őrző mágnes alatt

a helyét alig találó hűtőszekrényajtón:

– 50 dkg csirkemáj

– 1 kisebb fej vöröshagyma

– 2 kávéskanál kakukkfű

– 10 dkg vaj

– 6 fej lilahagyma

– 3 evőkanál olaj

– vörösbor, só, bors, lenyelt titkok ízlés szerint.

17.

Lecsúszott részeg gondolkodik a padkán,

felpillant, majd felbátorodván néz farkasszemet

– akár egy vidámparki, torz tükörre mered –

a hozzá hasonló, megvetett, üldözött kutyával.

Morog és vicsorog, kivert, vadul csahol,

elcsapták otthonról a mihasznát,

egy ideje csak alamizsnát és szánakozó-

ijedt tekintetet kap a szerencsésebbektől,

főként az imaház környékén van sikere.

A meleg otthon emléke elevenen él benne,

a valahová tartozás, a biztonság, a puha

és meleg kezek, a szeretettel teli simogatások.

A húsába vágó póráz nyoma már fakulóban.

Végül nem támadott, indult volna tovább.

A kutya is.

18.

Az említett imaházat fura népek lakják,

olyan legújabbfajta spirituális helyiség,

alternatív-féle, manapság divatos módi,

de látogatói nem ártanak a légynek sem.

Hétköznapi nap van, szertartás nélküli,

csak a háziak tesznek-vesznek a portán,

és bánhatják, hogy mégsem látnak a jövőbe,

mert egyetlen sajnálnivalójuk az lehetne,

hogy elvész az alkalom a szomszéd szekta

orra alá dörgölni, végül kinek volt igaza.