.svg)
Botár László: Piramis 1,2
A finnországi gólyapopuláció az utóbbi néhány évtizedben rohamosan csökkent, különösen a délnyugati partvidéken. Turku utolsó gólyája egy néhai bár épületének padlásán tanyázik, és emberek tucatjai kíváncsiak rá. OMSTART totuus. Turku utolsó gólyájának semmi köze sincs a madarakhoz, igazából. Ez egy diákszínjátszó előadás címe: Turun viimeinen fuksi – ahol a fuksi elsőéves egyetemi hallgatót jelent, vagyis gólyát. Az egykori bár padlására vonatkozó rész viszont igaz. Néha koncerteket, néha pedig színielőadásokat szerveznek a Klubi termeiben. Bárpultok, sörcsapok és korsók – meg persze sör és mindenféle ital. És előadás közben is fogyasztható (a közönségnek legalábbis).
Tehát egy ún. speksi előadásról van szó. A finn speksi vagy svédül spex zenés-táncos bohózatot jelöl, amelyet egyetemisták rendeznek és adnak elő Svédországban és Finnországban. Ennél azonban többről van szó. A speksi-előadásoknak a közönség is aktív tagja, hiszen bárki bármikor bekiálthatja az OMSTART (svéd omstarta ’újrakezd’) varázsszót, és a szereplők megismétlik az éppen aktuális jelenetet mindig másképp, improvizálva. Az OMSTART után utasításokat is lehet adni, mint például az itt már elhangzott OMSTART totuus, vagyis igazság.
Az előadásoknak van egy előre megtervezett és begyakorolt cselekménye és szövege, azonban az előadás módja függ a közönségtől is. Minden alkalommal kicsit más darabot láthatunk. A színészek kötelesek teljesíteni minden kérést, akár tízszer is megismételhetnek egyetlen jelenetet. Ugyanakkor jól fel kell készülniük az aktuális politikai, szociális és kulturális jelenségeket illetően, hiszen az utasítás lehet egy adott politikus neve, filmek, közösségi média, zene stb. Volt például Tinder, McDonalds, Brokeback Mountain, Kaisa Häkkinen (finn nyelvész és egyetemi tanár), Dynamo (bár Turkuban), parlamenti választások (ami éppen most zajlik) és különböző politikai pártok, vagy egészen egyszerűen opera, beszélő asztal, igazság, gyorsabban, esetleg svédül, oroszul, németül.
A speksi egyik fő jellemzője az irónia és a kritikai felhang. Bohózatról lévén szó, ez talán magától értetődik. A cselekmény az egyetemista élethez kapcsolódik, így tulajdonképpen a szereplők és a nézők is folyamatos öniróniát alkalmaznak. Bár könnyed műfajról van szó, olykor ütős társadalomkritika is megfogalmazódhat a helyzetkomikumok forgatagában – de ez a közönség utasításaitól is függ. Illetve az előadások zenés-táncos betéteket tartalmaznak. Ilyenkor közismert számok zenéjére átköltött szövegek hangzanak el, amelyek mindig szatirikusak.
Egész végig barátságos volt a légkör az előadás közben. A bár félhomálya, a sört iszogató nézők és az ő utasításaikra támaszkodó színészek között közvetlen kapcsolat alakult ki. Olykor a nézőtéren is játszottak kicsit, illetve kezdés előtt néhány szereplő a nézőkkel beszélgetett, még inkább bevonva őket az előadás cselekményébe. Bár diákok játszanak, zenélnek és táncolnak, a zenés és táncos produkciók színvonalasak. Ugyanígy a színészi munka is kiállja a próbát – a folyamatos improvizáció próbáját biztosan.
Azonban éppen amitől annyira érdekesek a speksi-előadások, az jelenti a legnagyobb veszélyt is rájuk. A közönség ilyen formában történő bevonása és az improvizáció teremtette állandó izgalom nagyon hatásos és érdekfeszítő ötlet, viszont túlléphet egy határon. És a Turun viimeinen fuksi esetében túl is lépett. A darab három órát tartott, ami az első másfél óra csodálkozás, kacagás és feszült figyelem után a második másfél órában átcsapott kicsit kényelmetlenbe, túlzásba és olykor unalmasba. Persze nem mindenki számára, de azért a közönség nagy része elfáradt és belefáradt a poénokba.
Szóval így a végére: izgalmas ötlet, színvonalas munka, de túl hosszú előadás. Viszont szívesen megnéznék több ehhez hasonlót is, illetve kíváncsi lennék, hogyan működne ez az improvizációs, interaktív módszer más műfajokkal, ahol nem a komikum a tét. Persze, azt már nem hívhatnánk speksinek. De ez nem is baj, főleg ha itthoni vizeken próbálnánk ki!
