Lőrincz Gyula: 13. sor

Eltérő művészeti eszközökkel és szemlélettel létrehozott munkákkal találkozhattunk Lőrincz Gyula évfordulós kiállításán: két különböző műfajú anyag került itt kiállításra, egyrészt a látványos bogárcsapat a kiállítóterem közepén elhelyezve és a visszafogottabb, intimebb hangulatú grafikák a háttérben. Ez a kettősség jellemzi talán az 50. életévet is: egyszerre van jelen a játékosság, a kísérletezés, a bohém életérzés, ugyanakkor pedig a visszavonulás is a család, a magánélet területére. A korábbi évekhez képest pedig egyfajta visszatérés is megfigyelhető az előadóművészeti műfajok, a videómunkák, performanszok világából az egyetemen elsajátított technikák, a hagyományosabb műfajok fele. Erre nagyon jó példa az itt kiállított grafikai sorozat, amely tavaly nyáron jött létre.

A hagyományosabb műfajok mellé azért mégis becsempészte Lőrincz Gyula a performanszot is, hiszen a kiállításmegnyitót tutajozás előzte meg, melynek során a művész a megnyitó előtti napon egy általa készített tutajon leúsztatta a Szamoson az Oberon, a tündérkirály című előadás díszletéhez készített óriásrovarok egy részét a Magyar Operától a kiállításnak 2017. november 17–24. között otthont adó Tranzit Házig. Mindezt a megnyitón egy videófelvételen követhettük végig az egykori ortodox zsinagóga zsúfolásig megtelt termében.

A színpad helyett a Szamoson hullámzó bogarak minden helyi kontextus nélkül is jókedvű, látványos és könnyen érthető műalkotást jelentenének. De ennek a munkának így egyéb jelentései is vannak, Carl Maria von Weber Oberon, a tündérkirály című operájához készült díszlet részét képezik, szimbolikusan köti össze a színházat a Tranzit Házzal. Az áthajózás az alkotás folyamatának is egyfajta vizuális leképezése, átjárást jelöl a kreatív alkotói folyamatból a mindennapok világába. Jó választásnak tartom, hogy ily módon a folyó is a kiállítás egyik főszereplője lehetett, hiszen nagyon kevés műalkotás született eddig a Szamoson.

A bogaraknak felnagyítva és a színházi kontextusból kiragadva kissé groteszk hatásuk lesz. Az állati jelleget az élettel telítettség jelenti alapvetően, amit mindig a mozgás fejez ki. A rovarok egy relációs, résztvevői/befogadói magatartást váltottak ki a látogatókból: megérinthettük őket, a gyerekek felmásztak a hatalmas rovarokra, ezzel szemben a grafikák a hagyományosabb befogadói magatartáshoz kapcsolódnak. A grafikákon található mozgás inkább befele irányul, a hallgatásra, a csendre, a visszavonulásra (és az alázatra) utalnak.

Arányok tekintetében: ha a rovarok a mikroszint felnagyításai, akkor a grafikák is az intim mindennapok, egy párkapcsolat, családi viszonyok apró részleteinek felnagyításainak tekinthetőek. Középen a felfokozott nyüzsgés, körben pedig a rend képei.

Bár kerek évfordulós kiállítás, nem egy hagyományos értelemben vett életműösszegző tárlatot láthatunk itt, hiszen Lőrincz Gyula munkássága még messze nincs lezárva, hanem ízelítőt kapunk abból, ami most a művészt leginkább foglalkoztatja.

Harc a vízben a szúnyoggal

Menekülő szarvas

Kikötő

Az Oberon, a tündérkirály című előadás díszlete

Az Oberon, a tündérkirály című előadás díszlete

Az Oberon, a tündérkirály című előadás díszlete

Az Oberon, a tündérkirály című előadás díszlete

A lárvák szabad akarata

Az Oberon, a tündérkirály előadás díszlete

Tető fölött

Lőrincz Gyula: 2 pont