.svg)
Lom (versek)
Lom
A szolga kiszolgált,
a valóságot ismeri,
mint az álmot,
ami nincs, és érzéketlen
fájdalomra, örömre,
a természet vagy ember
alkotta szépségre.
Így él most, így
mutatkozik meg
benne az igazság.
A hit önmagában
nem önhittség,
önbizalom volt,
magabiztosság,
mely másból is
táplálkozhatott.
Nem védte meg
a vakság, és hiába
akart és futott.
Gregor Samsa lett.
Várja az átváltozás,
egy még erősebb
droggal, ahol bezárja
a múlt a jövőt.
Semmit tesz.
A papa-mama hotelben
Bejárati ajtó, radiátor, bolyhos
törölköző. Kád melegvíz.
Köntös, papucs. Tiszta
kocsi, fitt ablaktörlő. Fűnyíró.
Kedvenc focicsapat, vécéspray,
sör. Egyik vegán, másik húsevő,
a harmadik a kettő közt,
de laktózérzékeny. Forró a leves,
ő így szereti, itt mindenki egyedi.
Egy irányba nézni. A kaptárban
meghitten duruzsolnak,
állandó a hőmérséklet,
a herének nincs fullánkja.
Lábgomba ellen hintőpor
a cipőbe. Vasalás, saját
rendetlenség, porszívózás,
a káosz legyőzésének mindennapos
igyekezete. Gyáván félni,
lábbal előre távozni.
x x x
Moaréval jöttél,
hogy együtt örüljünk,
egyéb könyveid kiadójának,
büszkén hoztad nekem, akivel
továbbiak sorsát szándékoztál
átbeszélni egy sör mellett,
férfi a férfival, kocsmáros
a kocsmárossal. Én meg, a fasz,
aki, arcomra száradt, megalázó
köpés az iskolaudvaron,
a rám zápult póz mögül, mit
gyávaságom és lustaságom
elleplezésére használtam,
egyenesen a szemedbe
mondtam, szinte büszkén,
hogy nem kérem, nem
olvasok verseket, pláne
dedikált könyvet nem,
ne pazarold rám a példányt,
add inkább olyannak, aki
megérdemli, ismer és szeret,
engem a hétköznapok
és ünnepnapok hajszájában
más foglal le. Egy ideje most már
mást se mondtam volna, mint
köszönetet, sorsra, történetre,
mondatra várva kíváncsian véve kézbe,
senki sem ezt a tavaszt várta,
sem ezt a nyarat, őszt, telet,
sors, történet, mondat már
megírva, elszórtan.
Balogh Endre (1971, Paks) szerkesztő, a Prae Kiadó vezetője, a József Attila Kör volt elnöke. Tanulmányait az ELTE BTK magyar–német szakán végezte. Kötete: A parazita (2008, FISZ).
