Lelki kérdések (versek)
XXXVII. ÉVFOLYAM 2026. 17. (943.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.
Lelki kérdések
A lélekről talán csak annyit,
hogy színtelen, szagtalan,
légmentesen lélegző lényeg,
általa vagy jó, rossz, ő az
érzelmi infrastruktúránk,
túlélő alap születéshez és
feltámadáshoz, az élet csak
a halál előszobája, nincs égi
kilincs, ajtórés hallgatózni,
mint anno szellemidéző módi
mímelte, számolgathatod
a csendet doboló esőcseppet
is, nincs hír, hogy jól vagyunk
a nem vagyunkban, a vákuumi
hurrikán elkerülte ∞ emeleti
öröklakásunkat, csak a Szivar-
galaxis esett ki szépapád
szájából, csak szortyogó víz-
csapunkból csepeg hidrogén
szupernóvák robbanásakor,
csak az Andromeda nagylemez
forog recsegve, zúgva, lassan
muzsikál, mint érintetlen öblű
égi kürt…, de nem hallani
Lehel kürtjét, nem kopognak
háború, béke kerekasztalán
megválaszolni dili dilemmákat,
hogy császárból lett szolga
teljesít-e túl, percemberkék
peregnek-é a halhatatlanság
homokórájában, és mennyi
(fekete)lyukas garasba kerül
az illegális mennybemenetel,
lehet-e csillagot választani
négyökrös Göncölszekéren,
keringőzni dantei tisztítótűz
körein, ha galaxisok álarcos
bálján egymás lábára tapos
a lélek jelmezű lelkiismeret (?).
Vészcsengő
A szókincstárban cseng veszettül,
briliáns béke, bizalom, barátság
kámforrá válik szócikkestül,
akár műkincsek militáns garázdák
kezén a párizsi Louvre-ból,
mert biztonsági jelszó viasz gyönge,
kijátszott múlt nyomoz, lutri, hol
bukkan elő az elme igazgyöngye,
hová tűnt buja televény,
vihar előtti világ elborulva
habzó éggel a tetején
merül morált cserélő háborúkba,
míg ölni dics, szeretni frázis,
merengő angyal szül merénylő szajhát,
áhítatod szókatedrális,
szóképeivel együtt levakarják,
szülőföld szülötte nemét
kifordított mese condrába gyűrve
szapulja világszerte még
a teremtés ellen hőzöngő csürhe,
Szilágyi E. szobrát a gaz
veri fel, körben Wales viszálya lángol,
szó bennszakad, hang fennakad
országos álmot csonkító viváttól,
erdőtüzekből menekültek
közt fulladozó EKG parancsra
cikcakkozó rovásbetűket
szócsalád fák széntörzsére faragna,
hol hangjegyek kavart avarján
ős pentatonra töredezett dallam
zizeg felizzva rozsdabarnán
első igénket újraszülő jajban.
Zombi zónán
– élet képtelen jövőből –
Már a bölcsőben átneveznek
csecsemőt, várost, meg ne szökjön,
szoftver vezényel főt maholnap,
mint drónmadarat robotösztön,
méhmímelő mémmel bibe
ingyen se SMS-ezik,
elhullatja virágporát
világ a mézeshetekig,
ikerfelhőkön új New-York-ul
tör át a terror sehova,
vak ügetését hallani,
Szent Mihálynak van csak lova,
zombi zónákon ködzihálót
kileső keselyű tekintet
összefércelt téren terel
seb varratába fűzve filmed,
graffitis falra MI firkál,
mene mene tekel ufarszin,
mérleg vagy mérő játszik rosszul,
már egykutya, ha nyelv kufár szint,
ugass csak, rühellt kutyabőr,
vagy törleszkedj, mint cseles eb,
ha mutáns menhelyen kinéz
egy taxidermiás celeb,
s töm mikrochippel, kódletétes
látens létet folyósít kölcsön,
amíg velőt csontból kiszippant
bankbirodalmi adósbörtön,
mint űrbe süllyedt Noé-bárka,
hol csillagrácsot rázó mókus
s a többi preparált hiány
üvegszemén paráz ó Glóbusz.