Légy gyengéd a Földhöz – Lovadi Kinga természetművészeti kiállítása

‍„Mivel mindannyian ezen a kis bolygón osztozunk, meg kell

tanulnunk békében és harmóniában élni egymással és a környezettel. Ez nem csak egy álom, hanem szükségszerűség.”

         (Tendzin Gyaco, XIV. Dalai Láma)

2023. augusztus 31. és szeptember 30. között volt látogatható a kovásznai Kádár László Képtárban Lovadi Kinga természetművészeti kiállítása. A kiállítás előzményeként fontos megemlíteni, hogy Lovadi Kinga a tavalyi, Kovásznán megrendezett Csoma-tárlat Szentimrei Judit-díjában részesült, amely díj a legjobbnak ítélt mű alkotóját illeti meg, és egy egyéni kiállítás lehetőségét kínálja fel.

A Csoma-tárlat 2022-es kiírása a fogyasztói társadalmunk által kitermelt társadalmi és ökológiai katasztrófa aktuális és jövőbeli helyzetére reflektált. A hazai és nemzetközi művészeti szcéna már régóta reagál az egyre növekvő globális problémákra, az ökológiai krízisre, viszont a téma aktualitása mind globális, mind lokális szinten – sajnos – napjainkban sem veszített erejéből. Magyarországon a Kőrösi Csoma Sándor emlékére épült Sztúpa a környezetért vállalt emberi felelősségünk jegyében született meg, amelynek felszentelésekor a Dalai Láma a környezet szennyezése ellen így nyilatkozott: „Légy gyengéd a Földhöz! Cselekednünk kell, míg nem késő.”

Lovadi Kinga Szentimrei Judit-díjjal jutalmazott alkotása, amelynek címe Elsősegély, egy fűkeresztet jelenít meg a Nagyvárad melletti vörösiszap-tárolóban. Az ember által kiszipolyozott, meggyötört talaj számára jelképes gyorssegélyül szolgál a mű, mely a természet gyógyítására, az ember által okozott sebek orvoslására ösztönzi a nézőt. Akár a díjnyertes munkában, akár a művésznő többi alkotásában egyaránt érzékelhetjük azt a gyengédséget, amelynek segítségével érzékenyen tudunk kapcsolatot teremteni a természettel. Ennek a kapcsolatteremtésnek, odafigyelésnek egy jó példája a természetművészet, amely műfajban Lovadi Kinga tehetsége és művészi érzékenysége egyedi módon bontakozik ki.

A kiállítás anyaga három teremben volt látogatható, amely termek különböző tematikát öleltek fel. Az első a kontempláció, a befelé fordulás terme volt, ahol egy főmagokból kiszórt gyűrű és két, egymással szemben elhelyezett meditációs párna határolta körül a teret, közepén pedig egy samott plaketten feltüntetve jelent meg az alkotás üzenete: Légy egy fűszálon a pici él / S nagyobb leszel a világ tengelyénél.

Ugyancsak ebben a teremben kerültek kiállításra az önarcképjellegű munkák is, mint például a Harmadik (borsó)Szem című, melyben a szellemi-lelki fejlődésre, elmélyülésre utal a művész, vagy az Isten szőtte szőnyeg, amely alkotásban a hajába szőtt fűszálak révén a művész a szőttes részévé válik. 

Lovadi Kinga rengeteg nemzetközi természetművészeti alkotótáborban vett részt, a második teremben ezeknek a munkáknak a fotódokumentációi voltak kiállítva.

A Művíz című alkotása a Nata Vien bécsi szimpóziumon készült, ahol a műanyag vízhullámok a fogyasztói kultúrának nevezett jelenség romboló, káros hatásaira hívják fel a néző figyelmét. Az indiai Narrative Movements szimpóziumon készült munkája, az Aranyfonál alapanyaga az aranyozott bambuszkéreg volt. A reggeli párás levegő hatására a kérgek csőszerűen összezáródtak, a délutáni meleg, száraz levegőben pedig szétterültek. Így egy ismétlődő mozgás jött létre az alkotásban, amely a művész szándéka nélkül ily módon is életre kelt. A Töltsd ki az űrt című installáció a dél-koreai Gongju városában készült, a YATOO természetművészeti egyesület szervezésében zajló rezidensprogram keretén belül. Az alkotás egy helyi legendához kapcsolódott, és a mai kor embere és elődei között húzódó tér-, idő- és mentalitásbeli távolságra hívja fel a figyelmet. Ahogyan a címe is sugallja, egy interaktív installáció, amely arra ösztönzte a nézőt, hogy ne csak gondolatban, hanem fizikailag is tovább építse, folytassa a művésznő elkezdett munkáját: Töltsd ki az űrt.

A harmadik, egyben utolsó terem az emlékezés helyszíne. A felsorakoztatott alkotások az elmúlás, megemlékezés, átlényegülés metaforái. A GyökEREK, valamint Levetette szép ruháját, csendesen levetkezett című alkotásokat elődei emlékének szenteli a művésznő, melyekben korabeli fényképeket, ruhadarabokat használ. 

Lovadi Kinga alkotásai egybeölelik mind a tér, mind az idő dimenzióit. Efemer jellegük a szellem szabadságát engedik kibontakozni, a képzelőerő és az érzelmek szabad mozgását földrajzi kötöttség nélkül, szabadon kapcsolva össze múltat, jelent és jövőt. Bár az eredeti munkák lehet, hogy már megsemmisültek, a kiállított fotódokumentációk hűen őrzik a művésznő gyengédségét és érzékenységét, erős kötődését a természethez.