Legendák, ritmusok – Laudáció a Méhes György-nagydíjhoz

Van igazság a földön! Vagy… máshol. A népmesékben, a legendákban, a regényekben és balladákban. Ahol a csodák megtörténnek, gyorsan, váratlanul, rendhagyó módon. Mert minden csoda három napig tart, vagy titokban megy végbe, ha az ember levelet kap Szingapúrból, ha észreveszi, az ördög megint megérkezik Csíkba. A csoda felszabadít és megváltoztat, akár titokban zajlik, akár a nagyvilág szeme láttára. A csodában az a szép, hogy teljesen hétköznapi módon, a hétköznapok hullámverésének ritmusát is felvéve nyilatkozik meg.

A csodának saját ideje és sajátos ritmusa van. A csodák Molnár Vilmos legújabb kötetében Kőrösi Csoma Sándor által és Kőrösi Csoma Sándorral történnek meg. Pont olyan könnyedén, ahogy egy tibeti szerzetes veszi a levegőt, miközben derűs történeteket hall egy távoli tanítványról. Molnár Vilmos legújabb könyve régen várt ajándék minden olvasónak. Éppen a történetek sajátos ritmusa miatt, mely ritmus fegyelmezetten víg figyelemre kényszeríti az olvasót, aki, mi mást tehetne, hagyja, hogy a történet, a valósághoz közelítő, azt megérinteni mégsem szándékozó történet lebegtesse, magával ragadja, távoli tájakra sodorja. A világ egy olyan pontjára, ahol látható még az is, ami nem látható, ahol könnyen megtörténhet, hogy néhány centivel a hétköznapok fölé kerülünk, mint Csoma Sándor, amikor az őshazáról beszélt lelkesen.

A kötetben található 18 Kőrösi Csoma-legenda meghatározó vonása ez a lelkesültség, ahogy a lélek mindegyre átlép saját korábbi határain. A lélek vándorlásai, kóborlásai, úti kalandjai jelennek meg az olvasó lelki szemei előtt. Ám hogy az olvasónak könnyebb dolga legyen, mert ilyen segítőkész író Molnár Vilmos, a lélek, a szellem, e könyv lapjain Kőrösi Csoma Sándorban ölt testet, mely testnek egyetlen moccanása is elegendő ahhoz, hogy hatalmas szélvihar kerekedjen. E garabonciás készségekkel is megáldott tudós ember a hegyekhez képest csak akkora, mint egy hangya, mégis szétválasztja a vizeket. E csodákra képes lény nem egy csodát megtart, visszatart magának, hiszen „Egy csoda könnyen eltereli a figyelmet a lényegről”.

A lényeg pedig az, hogy Molnár Vilmos pompás prózaíró, aki maga is csodákra érdemes. Csak nemigen jut időnk ezt is észrevenni e legendák hullámaiba merülve. Isten tartsa meg sokáig erőben, egészségben, legendás derűben! Szívből gratulálok, Vilmos!

‍

(A laudációk 2022. június 3-án hangzottak el az Erdélyi Magyar Írók Ligája díjátadó gáláján.)

‍