.svg)
A Bulgakov teraszán ülünk, május 27-én kora este, a 13. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretén belül, az Erdélyi Magyar Írok Ligája által szervezett könyvbemutatón. Borsodi L. László jegyzetei ott tornyosulnak az asztalon, Demeter Zsuzsa, a költő beszélgetőtársa felveti a gondolatot, talán jobb lenne, ha nem is kérdezne, csak hagyná, hogy Borsodi mindent elmondjon, amit szeretne.
Borsodi L. László Te fordítsd el című, 2024-ben az Erdélyi Híradó Kiadó gondozásában megjelent kötete nem egy könnyed, nyári olvasmány, nem könnyű beszélni róla – jegyzi meg Demeter Zsuzsa. A hit magánügy, Borsodi viszont szembesíti az olvasót a csenddel, nyíltan teret ad az ön- és istenostorozásnak, hangot ad az elhagyatottság érzetének. A 2. könyv 43. zsoltárára rájátszó cím rögtön játékba hozza a versek által mozgósított témákat, Borsodi szerint érzékletesen keretezi az ember és transzcendens közötti problémát. Ez az ambivalens viszony jellemzi az ő kapcsolatát is Istennel, a viszony a gyermekkori eleve adott hitben gyökerezik, majd a törés, elszakadás, folyamatos megkérdőjelezés, az út- és istenkeresés jellemzi. „Laci, te megszenvedsz rendesen, és az olvasót is megszenvedteted” – jegyzi meg Demeter Zsuzsa. A kötet olvasása során egy adott ponton letett arról, hogy a Bibliával együtt olvassa a verseket, nem sikerült rájönnie, mi a kulcs a kötet zsoltárparafrázisaihoz. Borsodi – aki Demeter Zsuzsa szerint poeta doctusként mindent előre átgondol, matematikailag is megtervez – a jegyzetei után nyúl, a közönség is láthatja a teleírt lapokat. A zsoltárban ember szól istenhez, és nem fordítva – emeli ki Borsodi a zsoltárok azon vonatkozását, ami miatt kapcsolódni akart ehhez a hagyományhoz. Direkt összefüggések viszont nincsenek a kötetben, egy adott szöveg nem egy-egy zsoltár átirata, inkább annak lenyomata, ahogyan Borsodi zsoltárt olvas, saját hanggá teszi, majd beemel a verseibe egy-egy számára sokatmondó képtöredéket, gondolatritmust, szószerkezetet. Borsodi a parafrázis forgalmát értelmezi át saját maga számára, Demeter Zsuzsa szavaival élve saját arcára fordítja.
A Te fordítsd el egyfajta megérkezés az „én”-hez, a korábbi kötetek horizontális figyelme, amely a felmenőkre fókuszál, közeledik, majd teljesen vertikális figyelemmé alakul. A Szétszórt némaság során a költő figyelme a felmenőkre fókuszál, az Estére megöregszel c. kötetben a szerző édesapjára emlékezik, míg a Te fordítsd el már egyfajta megérkezés az „én”-hez. Borsodi legújabb kötete tehát nem csak a borítót és az illusztrációkat tekintve kapcsolódik az említett kötetekhez, Demeter Zsuzsa úgy érzékeli, trilógia-szándék rejlik a kötetek mögött. Borsodi szerint a három kötet valóban egy út, ahogyan közeledik önmagához, a múltból a jelenbe érkezés, de közben egy folyamatos útkeresés is. Demeter Zsuzsa „hogyan tovább” kérdésére Borsodi megjegyzi: a még publikálásra váró versei szintén a jelenkori „én”-re fókuszálnak, de ezt már egy másik összefüggésben teszik; nem árul el sokat, de annyi biztos, a jelenből is van még tovább.
