Küllősödés

A magyarországi avantgárd irodalom minden bizonnyal legfontosabb szereplője Kassák Lajos. Ebben az állításban konszenzus uralkodik a kutatók, az elméletírók között. A területre irányuló vizsgálatok azonban számos más kérdésben nem jutottak nyugvópontra. Pontosan emiatt fogadhatjuk el Milbacher Róbert itt szereplő formájában kissé sommás és igen leegyszerűsített tézisét is, mely szerint ahány kutató, annyi avantgárd létezik a magyar irodalom történetében.
Az avantgárd olyan nemzetközi képzőművészeti és irodalmi kultúr­konglo­me­rátum, amely a hagyományos művészeti kifejezésformák fellazítására tesz kísérletet. Teszi ezt koronként, irányzatonként és kulturális központokként más és más módon: emlékezzünk például Hans Arpra, aki a több színben való vizelés jogáért szállt síkra. A berlini dada egyik gondolata propagandakampány azonnali megszervezésére irányult 150 cirkusszal a proletariátus felvilágosítására. És itt említsük meg Johannes Baadert is: a bolondságáról megfelelő papírokkal rendelkező ember Weimar fölrobbantásával fenyegetőzött és a Földgolyó Elnökének deklarálta magát. Ahogy Kappanyos András fogalmaz egyik írásában: sok esetben nehéz eldönteni, hogy jóindulatú naiv bolondokkal vagy nagyon is bölcs, a világ abszurditását leleplező udvari bolondokkal van dolgunk.
Az avantgárd irodalomtörténet-írás apostolai között az említett szerző mellett kitüntetett szerep jut többek között a vajdasági Bori Imrének is – elég csak rápillantani a vonatozó szakirodalomra, pontosan látható, miről beszélek. Nem szabad megfeledkeznünk Deréky Pálról sem, aki a bécsi avantgárd emigrációról szóló munkák tömkelegével gazdagította ismereteinket. A romániai avantgárd-kutatásokban Balázs Imre József munkássága emelkedik ki olyan pontként, amely nemcsak fontos elméleti munkákban csúcsosodik ki, hanem magának az avantgárd műveknek a feltárásban, az olvasókkal való megismertetésében is. Nemrég jutott el hozzám egy hiánypótló és a térség irodalma szempontjából is fontos munka, Reiter Róbert Elsüllyedt dal című kötete, amelyben Balázs Imre József gyűjtötte össze a szerző verseit, cikkeit és az általa adott interjúkat.
Miért lehet fontos számunkra a szerző, akiről csak az avantgárd legelhivatottabb olvasói tudhatnak? Reiter Róbert temesvári születésű alkotó, aki Kassák legszűkebb köreibe volt bejáratos. Így ír róla Kassák az Egy ember élete című önéletírásában: „Reiter Róbert Temesvárról jött. Szimpatikus képű fiú, jó tömör feje van, állandóan valami derűs mosoly csillog ki a vonásaiból. Szeret tréfálkozni, nagy hőstetteket mesél el az iskolából és a menzáról. Bölcsésztanhallgató. Típusa a könnyen tanuló és irodalmi tervekkel foglalkozó diáknak. Kissé szimbolikus, lefogotthangú verseket ír. Ivan Gollt és Ludwig Rubinert fordítja.” (Kassák Lajos: Egy ember élete. Magvető, Bp., 1983, II. köt., 401. o.)
Versei és fordításai Kassák lapjaiban jelentek meg, a vonatkozó repertórium szerint közel 50 ilyen publikációja volt a különböző periodikákban. Versek mellett elméleti munkákat is írt az avantgárdról – majd 1927-ben, 28 évesen Reiter Róbert temesvári avantgárd költő örökre elhallgatott. Nem hunyt el, hanem nevet és nyelvet váltott, 1927-től ugyanis előbb Robert Reiter, majd Franz Liebhard néven németül publikált, a német nyelvű írói opusát építette. Mindezekről Balázs Imre József kiváló bevezető írásából szereztem tudomást, amely a puszta – ám rendkívül izgalmas – életrajzi adatok mellett irodalomtörténeti kontextusba is helyezi az írót és az életművet.
Reiter Róbert apja sváb cipészmester, anyja szlovák, nulla magyar nyelvtudással. Előbb budapesti egyetemista, 1922-ben a bécsi bölcsészkarra iratkozik, és 1924-ig Kassák közelében él. 1927-től nem publikált magyarul, az erdélyi irodalmi köztudat pedig nem vett róla tudomást. A két világháború között csak a temesvári sajtóban publikált verseket. Több erdélyi kísérlet is volt arra nézvést, hogy Reiter Róbert munkásságát integrálják az irodalmi körökbe, ám ahogy azt Balázs Imre József írja, az erdélyi sajátosságokat hangsúlyosan képviselő helikoni társaságban a két világháború között nem jutott neki hely, ahogy az avantgárdnak sem. A magyar nyelvű Reiter-versek irodalomtörténeti elhelyezésére évtizedekig kellett várni, alighanem az életmű és az életút regénybe illő irányváltásainak köszönhetően. Valószínűleg igen kevesen vannak azok, akik szerint Kassák Lajos Egy ember élete című monumentális művének nem jutna hely a huszadik századi magyar önéletírás Olümposzán, viszont a nagymester Kassák addig sosem jut el, hogy nyelvet váltson, és egyik napról a másikra mondjuk szlovákul kezdjen írni.
Álljon itt egy részlet Reiter Róbert Erdő című verséből:
Mindigjók: a fák,mindigjóság: az erdős az erdő nem látta méga jóság lisztes arcú bohócátés a fák sem látták méga jók szennyessé papolt gúnyáját Kendőbe bugyoláltság, pirosra festett sebek,vízszintesre görnyedés jöttmentjenem kanalaz össze lapátkezeivelalázkodást, szőnyeges csúszkát, rozsdát és kopotttérdeket marékszámra.
De nem mehetünk el szó nélkül A Holnap kiszakadás című verse mellett sem, amelyben a magyar nyelvű avantgárd irodalom egyik legszebb költői képe található:
A „Holnap” kiszakadás a múltból, a fiatalok lombosodása a jövőbe:Mert vétek: kisodródni az időből.Hanem elhagyni a tegnapot és a holnap kerekébe küllősödni.A múltból őrizzük az értéket, de nem a tradíciót.Mert az igazi érték sohasem laposul tradícióvá.És átérezzük a nagy közösséget;Az atmoszférát, mely áthevít mindent;Ez adja meg munkáink szociális értékét.És művészi értékét ne mérje senki a régi fogalmakkal.
Az avantgárd irodalmi művek poétikai potenciálja abban rejlik, hogy a logika fölfüggesztésével teszik lezárhatatlanná az olvasás jelentéstulajdonító műveleteit. Rei­ter Róbert versei korántsem annyira radikálisak, hogy rejtjelezve kellene végigfejtenünk a költemények mondandóját, viszont még így sem sikerült őt életében, magyar költőként az erdélyi irodalmi köztudatba illeszteni.
Az első magyar nyelvű kötet egyik csúcspontja a Franz Liebhard által írt búcsú Reiter Róberttől. De emellett igazi kuriózumnak számítanak fordításai – egyebek mellett August Stramm-, Iwan Goll- és Karl Otten-versfordításokat közöl a Mában –, illetve idős korában adott interjúi is.
Ahogy azt Balázs Imre József írja, Reiter Róbert szövegei egyetlen irányzat poétikai kereteibe sem illeszthetőek be maradéktalanul. Az Elsüllyedt dal című elsőkötet legnagyobb érdeme maga a létezése, vagyis az, hogy általa a magyar avantgárd irodalom újabb szerzővel, újabb összegyűjtött életművel gazdagodott.


Reiter Róbert: Elsüllyedt dal. Versek, cikkek, interjúk. Kriterion–Polis, Kolozsvár, 2016.