Kozmikus katasztrófák és kigyúrt prózanyelv – Szöllősi Mátyás a 81. Irodalmi Játékokon
Kevesebb, mint egy héttel a 80. Látó Irodalmi Játékok után, február 27-én este sor került a marosvásárhelyi G. Caféban a 81. kiadásra is, ezúttal ismét egy prózaíró, Szőllősi Mátyás volt Szabó Róbert Csaba vendége.
Az est során elsősorban Szőllősi legújabb, Váltóáram című kötetéről beszélgetett a két író, de nem csaptak rögtön a közepébe, a Látó szerkesztője ugyanis kérdésenként közelítette a meghívott szerzőt a közönséghez. Először arra kérdezett rá, hogy pontosan milyen szálak is fűzik Szőllősit Erdélyhez, hiszen még a Facebook-borítóképén is a Nagyhagymásról készült fotó látható.
A szerző elmondta, hogy szerinte az övé egy tipikus Erdélyhez-közelítési történet, ugyanis 1995-ben járt először Erdélyben, mégpedig Parajdon, egy betegség okán a sóbányát írták fel gyógyszerként, aztán neki (és szüleinek) annyira megtetszett a hely, hogy telket vettek és építettek is rá. A Nagyhagymás pedig éppen egyik írásának alapjául is fog szolgálni, fél-fiktíven szerepelni fog benne a helyszín, az emberek, a nyelvezet.
Ezután szó esett arról is, hogy Szőllősi a prózaírás mellett fotózással is foglalkozik, a tavalyi évben például elkísért fotósként egy Oroszországban kutató MTA-s régészcsoportot, akik a magyar őstörténettel összefüggésben is álló orosz ásatásokba kapcsolódtak be, amire 1982 óta nem volt példa. A fotózás sok szempontból segíti a prózaírást, tette hozzá Szöllősi, hiszen olyankor csendben kell maradni, márpedig a csendes megfigyelés egy prózaírónak alapkövetelmény.
Egy másik fotós projektjéről, a Budapest-katalógusról is mesélt a meghívott. Az ötletet egy korábbi, hasonló projektről vette, ez a Humans of New York, amelyben egy-egy átlag járókelőről készül egy fotó, mellé pedig az alany mesél az életéről is. Nagyon pozitív élményekről számolt ezen projekt kapcsán Szőllősi Mátyás, volt már olyan eset is, amikor másfél órán keresztül beszélgetett egy nénivel, aki maga jött oda hozzá útbaigazítást kérni, utána pedig elmesélte, hogy tíz évvel ezelőtt Dunaharasztiban hogyan lőtték fejbe őt. Ezek a történetek, mondta Szöllősi, nem direkt módon emelődnek át az írásaiba, de tagadhatatlanul hatottak rá, mint szerzőre.
A fotózás és prózaírás mellett Szöllősi Mátyás verseket és drámákat is írt már, sőt, versei előbb jelentek meg, mint novellái. A (szintén drámákat is író) Szabó Róbert Csaba külön kiemelte, hogy mennyire érződik a szerző dialógusain is a drámaírói háttér, rövid, szinte tőmondatszerűek, életszagúak.
A beszélgetés folytatásaként a Váltóáram kötetről kérdezte a Látó szerkesztője Szöllősit, egy idézettel “szabórobisan”, oldalszámot lehivatkozva („Az Orionnak annyi.” – Váltóáram, 167. oldal) kezdett bele a kötet tárgyalásába. A könyv kilenc elbeszélését ugyanis egy kozmikus esemény köti össze: az Orion csillagkép egyik csillaga, a Betelguse felrobban (ez egyelőre fiktív esemény, de a „közeljövőben” – néhány ezer éven belül – ez ténylegesen be fog következni) és szupernóvává alakul, ennek köszönhetően pedig éjszaka is fény borítja az eget. A szereplők az elején el vannak képedve, ám, ahogy az más nagy eseményekkel is lenni szokott a valóságban is, a kozmikus esemény csupán díszletéül szolgál a történeteknek, hiszen szereplők sokkal „nagyobb” problémákkal, a sajátjaikkal vannak elfoglalva.
Szőllősi szerint a távolság ugyanis erősen meghatározza, hogy mennyire törődünk néhány percnél több ideig egy-egy nagyobb eseménnyel, tragédiával, hiszen míg például a Haitiben történt földrengésen szörnyülködünk öt percig, gyakorlati lépéseket nem teszünk a segítség érdekében, ha viszont egy tőlünk pár kilométerre lévő településen esik meg hasonló, az sokkal jobban megérint minket.
A beszélgetés záróakkordjaként szóba került még a testépítés és szövegépítés összefüggése is (hiszen, mint megtudhatta a G. Café közönsége, Szöllősi sok más elfoglaltsága mellett „civilben” NB II-es kosárlabdázó is), hiszen mindkettőnél tudatosítani, hogy mit akar elérni az illető, ezt pedig rengeteg, „láthatatlan” munka követi, a legtöbb embernek fogalma sincs róla, hogy mekkora munka van a szövegírás, de akár a testépítés, sportolás mögött.
Szabó Róbert Csaba végül azzal búcsúzott a közönségtől, illetve konferálta fel Szöllősi Mátyás felolvasását (a kötet Spirál című írását hallhattuk), hogy ajánlja elmélyülésre a Váltóáramot mindenkinek, aki szeretne egy kigyúrt, szteroidoktól mentes, érett prózanyelvű könyvet olvasni.
A fotókat Oproiu Nicolette készítette.