Közelítő gesztusok/Közelítések
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 20. (706.) SZÁM – OKTÓBER 25.
Turista és zarándok. Esszék és tanulmányok Kemény Istvánról. Szerk. Balajthy Ágnes, Borsik Miklós. JAK + PRAE.HU, 2016.
hibapoétika, babonás régészet, titokretorika, fantasztikus impresszionizmus, a humanizmus mérlege, édes stílus. Csak párat mutattam meg a kiadvány fülszövegeként funkcionáló, azt a sokféle irányt kijelölő kulcsszavakból, amelyet az itt szereplő írások képviselnek abbéli törekvésükben, hogy Kemény István művészetéhez közelítsenek (bennünket). A csavar azonban abban van, hogy míg e címkék a pontos megragadhatóság illúzióját keltenék, az egyes értelmezések folyton reflektálnak ezek alkalmazhatóságára, a kötetben szereplő tanulmányok gyakran hivatkozva is egymásra – mindez többszörösen jelzi, hogy a Kemény-írásokról való gondolkodás lezáratlan és izgalmas folyamat, akárcsak az életmű maga.
Ezen a folyamaton egy hármas tagolású zarándoklat vezet végig: az első rész a Kemény-köteteket megjelenésük után közvetlenül fogadó kritikákból válogat egészen a 80-as évektől kezdve; a második rész nagyobb lélegzetvételű tanulmányokat, míg az utolsó egy-egy versre koncentráló két- vagy többkezes elemzéseket tartalmaz – s számomra ez utóbbiak voltak az igazi kedvcsinálók. Így a kötet nem csupán az író/költő poétikájának alakulását, hanem a recepciójét is leképezi (részlegesen ugyan, egyrészt a szelekció aktusa miatt, másrészt azért, mert csak az elismerő jellegű írások kerültek bele). Mindeközben nem marad el a kortárs irodalom tendenciáihoz való viszonyítás (Kemény mint „apa” és „fiú”, posztmodern költészet és konzervatív költészet viszonya, a nagyelbeszélések legitimitása stb.), valamint egy-egy irodalmi-művészeti kategória, elméleti fogalom újragondolását szorgalmazó eszmefuttatás sem valamelyik mű apropóján. Az is beszédes, hogy kiket és milyen nézőpontból foglalkoztat ez az életmű: e kötetben szereplő szövegek szerzői különböző kritikusi, irodalomtörténészi és alkotói nemzedékek képviselői. Az olvasó pedig munkáik alapján azt a következtetést vonhatja le, hogy a megértéssel szembeni ellenállás nem jelent érthetetlenséget.