.svg)
KAF hazatért Szatmárnémetibe és magával hozta régi és új verseit. Az immáron megújult Északi Színház épületében, a Kossuth-díjas poéta másfél órás műsorral kedveskedett a közönségnek a SzatmART – Művészet Szatmárban, Szatmár a művészetben című rendezvénysorozaton.
Mindig rendkívüli élmény, amikor költők adják elő saját verseiket. Ilyenkor csak egyféle olvasat létezik, és ez többet ad, mintha egy bármilyen jó előadóművész tolmácsolásában hallgatnánk meg a verseket.
Kovács András Ferencet a világirodalmi rangú kortárs magyar líra képviselőjeként tartja számon a kritika.
Október 15-én, szombaton este Theatrum Mundi címmel a szatmári színház nagytermében KAF versestet tartott, melynek keretében költői alteregói közül megszólaltatta Lázáry René Sándort, Caius Liciniust és Jack Cole-t, valamint a szatmáriak legnagyobb örömére színházi verseiből is válogatott.
Kovács András Ferenchez mindig közel állt a színház világa, nemcsak szülei révén (anyja Elekes Emma színésznő, apja Kovács Ferenc rendező, mindketten a Harag György Társulat alapító tagjai), de ő maga is dolgozott a szakmában.
„Földúlt szereplők / S megingó díszletek közt – / Szép, hibbant anyád / Szeretetbe vadult, gyors / Szíve alatt már / Téged hordott bolondul” – színésznő édesanyjáról írt eme sorokkal nyitotta meg a költő az eseményt. Elekes Emma 1959-ben Ophéliát játszotta a Harag György által rendezett Hamletben.
A költő által felolvasott versek dallamossága és tempója, a szellemes sorok- és nyelvi játékok, a számtalan alliteráció magával ragadta a hallgatóságot. Az előadott versek műfaja igen változatos volt, hallhattunk szonettet, elégiát, tankát és még haikut is.
A közönség vastapssal köszönte meg a Kovács András Ferenc előadását, aki könnyes szemmel pásztázott a sorok között barátok, kedves ismerősök után kutatva, majd körbenézve a színpadon és a nézőtéren, elégedett tekintettel nyugtázta, hogy “szülői színháza” újra az őt megillető fényében ragyog.
A fotókat Czinzel László készítette.
