Kolozsvári képző­művészet 1968–1972

A kolozsvári Quadro Galériában megrendezett kiállításunk az 1968–1972 közötti megyei tárlatok tér- és időbeli sűrítménye, mely jellegében azonban eltér ezektől. Öt év kiállításainak egyidejű bemutatása új értelmezési és értékelési keretet szolgáltat: különböző generációk, irányzatok egymás mellé helyezése kidomboríthatja, milyen jellegű alkotásokat tartottak elfogadottnak a korszakban. Az arányok megrajzolásához és a hangsúlyok megtartásához az említett periódus kiállítási katalógusai szolgáltak alapul. Válogatásunk az éves seregszemlék leggyakoribb szereplőitől vonultat fel alkotásokat, szem előtt tartva, hogy az összkép milyen lenyomatát adja annak, ami a szakmai zsűrik által elfogadott, és esetenként állami vásárlásokkal támogatott művészet volt.
A kiállítás címét (Cluj70. Kolozsvári képzőművészet a megyei tárlatok szemszögéből 1968–1972) a Képzőművészeti Szövetség Kolozsvári Fiókjának bukaresti, 1970-es bemutatkozásától kölcsönöztük. A 400 művet felvonultató kiállítás a kolozsvári művészet erődemonstrációja volt.
A hatvanas évek második felétől a romániai államhatalom kontrolljának viszonylagos enyhülése a művészetpolitikára is kiterjedt. A Romániai Képzőművészek Szövetsége által évente megrendezésre kerülő tárlatok a professzionális művészet színterei voltak. Ezek jelentőségét igazolja, hogy lehetőséget nyújtottak nem csupán a bemutatkozásra, hanem az állam művészetpártoló tevékenységének kifejtésére is: az itt eszközölt vásárlások a művészek szakmai státusát és megélhetését is biztosították.
Ebben az időszakban egyfajta nyitás figyelhető meg a kiállított művek tematikájának és formanyelvének tekintetében, mely a nyugati művészethez való felzárkózás reményével társult. A Romániai Képzőművészek Szövetségének 1968-as, III. Országos Konferenciáján megfogalmazott irányelvek bár utalnak erre a nyitásra, ugyanakkor be is határolják a művészeti mozgásteret: felkarolnak olyan értékeket, mint az eredetiség, expresszivitás vagy emberközeliség, másrészt a történelmi múlt, nemzeti jelleg és néphagyomány ábrázolását is szem előtt tartják.
Ceauşescu 1971-es kínai és észak-koreai látogatása az úgynevezett „júliusi téziseket” eredményezte, amelyek az oldottabb kulturális és társadalmi légkörnek a fokozatos szertefoszlásához vezettek: megerősödött a cenzúra, előtérbe került a személyi kultusz.
Szembeötlő a festmények, szobrok és grafikák tematikai sokszínűsége a megyei tárlatokon. Jelen vannak az idősebb generáció klasszikusnak számító, de gyakran modern formanyelvvel megoldott alkotásai (elsősorban csendéletek és tájképek), a kor ideológiai elvárásainak megfelelő témák mint a történelmi személyiségek portréi vagy a szocializmus építését ábrázoló kompozíciók, jelenetek. Ezzel párhuzamosan körvonalazódik egy ekkor beérő új művészgeneráció is, mely a korábban elítélt, „nyugati” irányzatokkal (absztrakció, konstruktivizmus, op-art, pop art, hipperrealizmus) összefüggésbe hozható művekkel szerepel. A Kompozíció cím gyakorisága – legyen szó figuratív vagy absztrakt munkáról – a műalkotás ideológiával szembeni önállóságát jelezte.
Ebben a mozaikszerű művészeti közegben – amelyet az állam által fenntartott Képzőművészeti Szövetség ernyője fogott egybe – születtek és váltak ismertté olyan kiemelkedő művek és életművek, amelyekre az utóbbi években a művészeti világ nagy intézményei is felfigyeltek, és újabb kontextusokba emeltek át.
Az eredeti kontextus megismerése lehetővé teszi az életműveket és művészeti folyamatokat nem elszigetelten, hanem egymás kölcsönhatásában látni, utat nyitva a művek sajátos, romániai, kelet-európai olvasatainak is.

Cornel Budrașcu: Kompozció (1971)

Kancsura István: Kompozíció I. (1968)

Mohi Zoltán: Új tömbházak, 1966

Rusz Lívia: Anne Frank, 1970