Kolozsvár régi-új orgonája

Nagy Albert: Pásztordal
Egy nagyrészt uniós alapokból támogatott, átfogó épületfelújítás rendjén a kolozsvári evangélikus templom (püspöki széktemplom) orgonája is megfiatalodott. A rövidhírnyi tény vélhetőleg nem kelt különösebb izgalmat az olvasóban. A körülmények és a fejlemények azonban színezik, árnyalják, szinte izgalmassá tehetik ezt a merő faktumot.
Bár szeptember 24-én hivatalos, protokolláris orgona-megáldás is volt, a hangszer igazi profilját október 19-én mutatta meg a közönségnek a Filharmónia által szervezett Kolozsvári Zenei Ősz egy koncertjén Erich Türk. Bach Esz-dúr prelúdiuma és fúgája (BWV 552), illetve a Schmücke dich, o liebe Seele korálfeldolgozás (BWV 654) mellett Kodály Organoedia ad missam lectam (Csendesmise orgonára) című grandiózus művét játszotta, amely az 1913-ban átadott, de csak 2021-ben kiteljesedett Walcker-orgona hangján e „zenei október” csakugyan kiemelkedő pillanata lett.
Hogy van ez? 1913 és 2021? Igen, így van. A Walcker-hangszert az első világháborút megelőző évben vélhetőleg gazdasági okok miatt nem tudták befejezni, így a tervezett három manuál helyett – bár mindhármat megkonstruálták! – csak kettő volt üzemképes, tekintve, hogy a harmadikkal működtethető távmű (Fernwerk) teljességgel hiányzott. De miért épp a Walcker cég épített itt hangszert, amikor Temesváron már javában virágzott a Wegenstein, nem beszélve a pécsi Angsterről vagy a Kelet-Európát strapabíró szériahangszerekkel elárasztó Riegerről.
A Walcker orgonagyárat 1780-ban Cannstattban, Stuttgart elővárosában alapította Johann Eberhard Walcker. Fia, Eberhard Friedrich Walcker 1820-ban költöztette a céget a Baden-Württemberg tartományban található Ludwigsburgba. E. F. Walcker akkor szerzett nagy nevet magának, amikor 1833-ban megépítette a frankfurti Szent Pál templom hárommanuálos, 74-változatos hangszerét. Csakhamar fontos megrendelések tucatjait kapta, és néhány éven belül már a „szimfonikus orgona” németországi úttörőjeként emlegették. A Walcker cég persze Németország határain kívül is jelentős opuszokat hozott létre. Ezek közül csak a legfontosabbakat említjük: a Boston Music Hall, a zágrábi székesegyház, a Lett Egyetem és a rigai székesegyház orgonái. A legnagyobb Walcker-hangszer 220 regiszterrel és tizenhatezer síppal készült. 1930-ban építették a nürnbergi állami kongresszusi központ számára, ám a második világháború idején bombatalálat következtében elpusztult. Ugyancsak a Walcker cég műve a medellíni (Kolumbia) metropóliai székesegyház hangszere, amely Dél-Amerika második legnagyobb orgonája. A cég ma is működik, neve: brand – ahogy újabban mondani illik.
A Walcker tehát, úgy vélhetjük, presztízskérdés is volt a kolozsvári evangélikusok számára. A cégnek jó kapcsolatai lehettek a régióban a lutheránus egyházzal, hiszen a bukaresti evangélikus templom hangszere is a ludwigsburgi cégtől származik. A hangszerek játszóasztalára csavarozott táblácskákon még a legendás emlékű Eberhard Friedrich neve látható, bár ekkor, a századfordulótól kezdve már az unokája, Oskar Walcker volt a cégvezető, aki mindig készséggel meghallgatta az orgonaművészek tanácsát – így például a Max Regerét vagy az Albert Schweitzerét.
A kolozsvári orgona – a bukarestihez hasonlóan –, mi tagadás: szériahangszer. 1913-ban az építőknek a két aktív manuálhoz tartozó 31 regisztert a templom karzatán meglehetősen szűk helyre kellett betömöríteniük. Ez a technikai adottság – és nem mellesleg a krónikus pénzszűke – magyarázza, hogy soha semmilyen, az alapkoncepciót befolyásoló átépítés nem történt, ami (hangszer)műemlékvédelmi szempontból csodálatos fejlemény! Teljes felújítás sem volt, mindössze a 70–80-as években történtek kisebb javítások a szebeni Hermann Binder manufaktúrája jóvoltából.
Most azonban a generáljavítás mellett végre megépült az öt regiszterből álló távmű is, aminek az az érdekessége, hogy a hanzgó szerv (a sípok) a torony egy különálló kis kamrájában kapott helyet, a hangja pedig részint az orgona fölötti, rácsos nyíláson, részint pedig a szentély fölötti boltozatban vágott „kürtőn” át jut a templomtérbe. A távmű kifejezés magyarázata épp ez: még az 1913-as építéskor létrehozták a templom padlásterében azt a hangfolyosót, amely a sípoktól a hajó hossztengelye mentén a szentélybe vezeti a nyolclábas födött, a vox angelica, az oboa és társai hangját.
A nagyjavítás, illetve a bővítés kivitelezése egy szászhermányi orgonamanufaktúra munkáját dicséri.