Kettősség. Az objektív lét és annak szubjektív megélése, a Lét(ezés)

Nemes András Csaba neve és munkássága már ismerős a kolozsvári képzőművészeti életet követő közönség számára. Alkotásai egyre gyakrabban kerültek a kolozsvári műkedvelők látókörébe mind csoportos, mind egyéni kiállítások alkalmával. Bár nem első egyéni tárlata nyílt meg 2024. február 14-én a Kolozsvári Művészeti Múzeum kiállítóterei egyikében, abban elsőnek nevezhető, hogy ezúttal összhangban levő, kiforrott, egyéni stílust mutat be, amely az alkotói szellem formai világának keretei között nyilvánul meg. A lét és a létezés objektív és szubjektív kettősségét központba helyező Lét(ezés) című kiállítás bevezet egy szimbiotikus világba, amelyben a szellemi dimenzió és a tárgyi világ ötvözete egy új teret hoz létre, a művészi ihlet és ennek megtestesülése egyensúlyba kerül. Ugyanakkor hangsúly kerül a multiperspektivitásnak nemcsak a lehetőségére, de főképp az elhanyagolhatatlanságára.

A szobrászművész ihletforrása maga az Élet. Minden kiállított mű bemutatja az emberi lét valamely, különálló és egyben az egésszel összetartozó elemét. Ezeket a művész nyersen jeleníti meg, mivel maga a lét édes-keserű, a lényeg pedig általában a két ellentétes véglet között található: a szürke árnyalatokban a tökéletes fehér és a mélyfekete között. A huszonhét kiállított alkotás által a szobrászművész érezteti mindezt közönségével, ez utóbbi pedig ezáltal beavatást nyer egy sajátos alkotói világába. Ez a világ a szubjektív megközelítések és perspektívák összessége, amelyben a betekintő nemcsak egy komplex gondolatstruktúrát fedezhet fel, hanem a művész ars poeticáját is: „Ha azt alkotom, amit érzek és tudok, azt senki sem érti, ezért azt mutatom meg, amit mindenki tud és érez, de úgy, ahogy csak egyedül én tudom megmutatni” (Nemes András Csaba).

A kiállítótér berendezése és a természetes fényforrás felhasználása arra ösztönzi a látogatót, hogy kilépjen a statikus megfigyelő szerepéből és behatoljon egy új valóságba, ahol a három dimenzió életre kel, a forma és a fény szimbiózisa megeleveníti az élettelen anyagot, ezáltal egy olyan értéket hozva a felszínre, amely nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is megnyilvánul. A hosszú és karcsú alakok könnyűsége és könnyedsége gyakran ellentétben áll a közvetített üzenettel, ugyanis Nemes András Csaba olyan érzelmeket, helyzeteket is megformált, amelyek megélése esetében néha talán saját magunk elől is elrejtőznénk, megrázóak, felkavaróak.

A kiállított munkák alfája és ómegája egyformán fontos szerepet tölt be az ezek által alkotott egységben. Ezek közül az Anyaság című munka a legrégebben elkészített, amikor a szobrász még állati alakokat is formált – a pók, „aki” védi tojásait, vagy épp eltávolodni készül tőlük. Ha igazán megfigyeljük, erős és ütős üzenetű munka, amely az adott élethelyzet dichotómiáját képes közvetíteni. Amennyiben csak elhaladunk előtte, leolvasván a címét, mindenkiben a benne rejlő változatot hozhatja fel, annak függvényében, hogy milyen érzéseket, tapasztalatokat fűz az anyaság konceptusához.

Egyik kiemelkedő alkotás az, amely a kiállítás címét kapta megnevezéséül. Ez esetben is különböző perspektívák viaskodnak a gondolat és forma világában. A Lét(ezés) egyszerre nehéz, akár nyomasztónak is nevezhető munka – a vasgolyó és a lánc terhe szinte fizikailag érezhető –, amely viszont saját maga oldja fel a kreált hangulatot, átalakítva üzenetét a művész munkáiban megszokottá vált nyurga alak reményteljes távolba tekintése által.

Nemes András Csaba munkái abban is kiemelkedőek, hogy megállják a helyüket egyénileg is, ugyanakkor párosíthatóak is, akár teljes narrációt alkotva. Ez a tény, amelyet néha elhanyagolnak akár nagynevű művészek is, egyike azoknak, amelyek hitelesítik Nemes András Csaba művészetét, korszerűvé, ugyanakkor időtlenné téve ezt. Hasonló példa A kis menyasszony és a Végrendelet alkotások párosítása. Míg ezek a munkák külön is megállják helyüket egy hasonló kiállítás berendezésében, a kettő szembeállítása, párosítása magasabb szintre emeli üzenetüket. Túl az egyszerű fiatal–idős/fiatalság–időskor ellentétpároson, a munkák szembeállítása, illetve az alakok által végzett mozdulatok miatt, a lehetséges értelmezések kavalkádjában jelen van a szimbolikus naivitás és a fiatalkori remények, álmok időskorra való eltörlődése, rombolódása. Ugyanakkor, amennyiben el tudunk tekinteni az időszalag egyirányúságától, reményt is képes átadni a páros, mert bár a Végrendelet mozdulata elutasító, A kis menyasszonyé befogadó, nyit az őt támadó felé. A „ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel” szintagma megtestesülése. Mert ez a harc természetesen belső harcra utal, bár a test öregszik, a lélek fiatal.

A teljes kiállítás önmagában hiteles művészi megnyilvánulás. Az alkotások nem csak léteznek, hanem fizikai formájuk átitatódott egyfajta szellemi anyaggal, amely kiemeli és ugyanakkor felemeli őket egy talapzatra; itt pedig a látogató zavartalanul és teljes lényükben szemlélheti őket.

‍

Nemes András Csaba: Lét(ezés), Kolozsvári Művészeti Múzeum, 2024.

‍