.svg)
A torockói Double Rise fesztivál igyekezett idén is összművészeti felhozatallal szórakoztatni a Székelykő lábához látogatókat, ennek az igyekezetnek pedig része volt az Irodalmi udvar is, ahol ebben az évben három irodalmi eseményre került sor a fesztivál ideje alatt.
A fesztivál második napján, június 30-án Vissza az állatkertbe címmel zajlott le az Irodalmi udvar első felolvasásokkal egybekötött beszélgetése. Az irodalmi délután meghívottjai Fischer Botond költő, prózaíró, Pethő Lorand és Varga Melinda költők, illetve e sorok írója, Szabó R. Ádám prózaíró válaszoltak Serestély Zalán, az E-MIL titkárának kérdéseire. Első körben a meghívottak arról számoltak be, hogy általánosságban milyen viszony fűzi őket az állatokhoz, erre pedig mindenki másképp válaszolt, felbukkantak a válaszokban kiskutyák, macskák, bálnák és delfinek is. Az irodalom híresebb állatai is említésre kerültek, Orwell Állatfarmja, Kiplingtől a Dzsungel könyve, illetve Fekete István állatregényei a meghívottak kollektív olvasmányélményei között voltak.
Néhány kör kérdés-válasz után felolvasás következett, némely szövegek szorosabban, némelyek lazábban kapcsolódtak az állatokhoz, Pethő Lorand verseiben inkább szimbolikus szerepet kaptak az állatok, Varga Melinda egyik versciklusa a kutyájáról íródott, Fischer Botond felolvasott novellájában a tengerrel és a láppal együtt „csatolt áruként” jöttek a halak, jómagam pedig egy kissé szexualizáltan bemutatott rókáról ejtettem szót a felolvasott szövegben.
A fesztivál harmadik napján az Irodalmi udvar közönsége és meghívottjai egy kissé hűvösebb terembe költöztek (így ugyanis nem zavarta egymást a párhuzamosan futó felolvasás, illetve a mellette lévő teremben helyet kapott színházi előadás), itt került sor a szombati nap első irodalmi eseményére, amelyen egy általában alultárgyalt témát, az erdélyi sci-fi és fantasy irodalmat beszélték át a résztvevők: Papp Attila Zsolt költő, illetve Borcsa Imola és Solymár András prózaírók Karácsonyi Zsolt moderálásával.
Volt itt szó űrköltészetről (bár PAZS kifejtette, hogy szerinte nem igazán lehet sci-fi versekről beszélni, hiszen a tudományos fantasztikumnak fontos része a történet, a „űrversekben” ezért inkább csak motívumként bukkanhatnak fel a sci-fi elemei), betyárokról és Tolkienről (Solymár András egy alternatív történelmi/fantasy novellatrilógiájának két részét olvasta fel), de Erdély jövőjéről is (Borcsa Imola remek humorral megírt szövegében például megvalósul a várva-várt székelyföldi autonómia, kevésbé utó-, mint inkább humoros disztópia formájában).
A Doubel Rise irodalmi eseményeit a fiatal szerzők délutánja zárta, amely a Vissza előre címet kapta. Az esemény meghívottjai André Krisztina prózaíró, illetve Gothár Tamás, Sántha Miriám és Kulcsár Árpád költők voltak, ezúttal pedig Benke András moderált. Elsősorban a fiatal irodalom, és annak sokféle értelmezési lehetősége került terítékre (hiszen hatvan évesen is lehet első verseket írni, illetve huszonévesen is mesterművet), de fontos témája volt a faital szerzők beszélgetésének a személyesség kérdése is. Sánta Miriám egy egykori barátjáról írt friss szöveget olvasott fel, Gothár Tamás szövegeinek visszatérő eleme saját családja és történeteik. André Krisztina némiképp a referenciális személyesség „másik véglete”, hiszen gyakran ír novellát hatvan fölötti emberekről, Kulcsár Árpád pedig egyik korábbi szövegét emlegette fel, amelyben egy valóban létező telefonszám kap fontos szerepet, és indított el egy érdekes irodalmi játékot. Benke András pedig egy érdekes összefüggést is felfedezett a felolvasott, „fiatal” szövegek között: ironikus módon pontosan a fizikai elmúlás különböző képei bukkantak fel majdnem mindegyik szövegben, ez a kérdés, úgy tűnik, a fiatal szerzőket éppúgy megmozgatja, mint idősebb kollégáikat.
Állatok és emberek, tudományos fantasztikum és történelmi valóság, fiatalság és elmúlás – mindezekről esett tehát szó a torockói összművészeti fesztivál irodalmi szekciójában, 2018-ban is remélhetőleg folytatódnak eme tág és izgalmas témák kibeszélése, azon fesztiválozók örömére, akik az esti koncertek előtt egy irodalmi fészek hűvösében töltenék értékesen a (Torockón kétszer is felkelő) napot.
