Kemény ifjúkori (ön)arcképe

Miért adnák ki egy XIX. századi író naplóját harmadjára? A Napló korábbi kiadásai a 60–70-es években jelentek meg, majd Benkő Samu gondozásában látott ismét napvilágot. A kiadvány viszonylag apró hányadát teszi ki a naplószöveg, mintha függelékként szolgálna Benkő Samu sűrű, de olvasmányos tanulmányához. A tanulmány részletekbe menően tárgyalja az ifjú Kemény Zsigmond korai „csatáit” az enyedi kollégiumi évektől kezdődően, ahol az erős politikai elkülönülés arra is példát adott, hogy a tizenkilenc éves Kemény, korát meghazudtoló magabiztossággal „leckézteti meg” tanárait.
A konzervatív és liberális eszmék megütközése a jelenkor olvasójának sem lehet idegen. Hasonló vívódások, szópárbajok kísérik Kemény ideológiai barangolását, ugyanakkor Benkő Samu tanulmánya számos publicisztikai (elsősorban az Erdélyi Híradó hasábjain közölt) írást és levelet emel be. A tanulmány zárásképp a Napló irodalmi-irodalomtörténeti helyét határozza meg, amelyet három félbehagyott vagy töredékben fennmaradt regény rövid elemzésével egészít ki (Izabella királyné és a remete, Élet és ábránd, A hírlapszerkesztő naplója).
A Naplóból kirajzolódik Kemény korai írói habitusa, valamint a személyes vallomások két visszatérő csomópontja: a nők és az írói gondok. Sokszor csábítja ugyan a gondolat, hogy felhagyjon mindkettővel: „S most?… Nem kívánok már egy nőtől sem többet, mint barátságot, ha szilárd, s élveket, ha ingatag. […] És a szerelem? – hagyjunk fel vele örökre!” (Július 30ka, 111.) Szórakoztatóak lehetnek ugyanakkor a korabeli irodalmi szféra kulisszatitkai, találkozása Jósikával a fagylaldában, a vacsorák az Angol Királynénál vagy az egymondatos feljegyzések a gyorskocsiról: „Gyorskocsin unalommal s ízetlen emberek közt” (Augusztus 8ka, 128.) Helyenként a Napló számos irodalmi sztereotípiát leplez le, például a Hortobágyi kocsmárosné Petőfijét illetően: „Felötlő, hogy Petőfiről a vidékeken közönségesen azt tartják, hogy öltözetében különc, borbarát és természetes költő minden míveltség nélkül. Ezen hírekből most legalább egyik sem igaz” (Augusztus 14ke, 136.).
Nehéz pontosan megállapítani, kit céloz meg pontosabban a Napló újrakiadása: talán nem is annyira az olvasói igény, mintsem a Kemény Zsigmond iránti tisztelet hozta világra. Mindemellett, különösen a politikai polarizáltság aktualitásában, érdemes lenne (újra)felfedezni mind a naplóíró, mind a publicista Keményt.

Benkő Samu: Kemény Zsigmond naplója. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2019.