Káoszelmélet vászonra vetve

A káoszelmélet olyan egyszerű dinamikai rendszerek vizsgálatával foglalkozik, melyek viselkedése, az őket meghatározó determinisztikus törvényszerűségek ellenére sem írhatóak le hosszú távon előre. Bár a névben szereplő káosz szó hétköznapi jelentése totális rendetlenségre utal, az elmélet alapján a káosz a viselkedés lokális instabilitásának, és globális keveredésének az együttese. A lokális instabilitás abban mutatkozik meg, ha egymáshoz közeli kezdőfeltételekkel indítjuk a rendszert, viszont a különbségek kis idő alatt gyorsan nőnek.
Március 3-án a Mátyás-ház pincegalériájában nyílt tárlat (Wrocław Now. A káosz összes arca) tökéletes szemléltetése e fizikában és matematikában használt elméletnek. A kiállítás a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem és a wrocławi Eugeniusz Geppert Művészeti Akadámia közös projektje, mely több mint 40 képzőművész munkáit vonultatja fel. Az esemény a Wrocław 2016 projekt égisze alatt valósult meg, hisz a város megkapta az idei Európai Kulturális Főváros címet. E tárlat a két egyetem újabb együttműködésének eredménye, a 2008-as és a 2010-es grafikai kiállítások, illetve a tavaly novemberi Social Error után, melyeken diákok és tanárok művei is kiállításra kerültek. Ez alkalommal azonban csak a különböző korosztályú és művészi szemléletű tanári kar alkotásai tekinthetőek meg. A művészi koncepció Joanna Pałys, Janusz Merkel és Krzysztof Walaszek kurátoroknak köszönhető. A káosz fogalmát körüljárva a kiállítás azt a finom vonalat kívánja bemutatni, mely az álom és realitás, a festői harmóniák és izgalmas disszonanciák, a konkrét megfogalmazás és lírai kétértelműség, a burjánzó, barokkos giccs és a minimalizmus között húzódik. Véleményük szerint a káosz kiérlelt, kiteljesedett pillanatában élünk, mely magába foglalja elfojtott félelmeinket, racionálisan ellenőrizhetetlen rögeszméinket.
Bár létezik e közös koncepció, s valamilyen szinten a kiállító művészek mindegyike aktuális problémákra reflektál, a műalkotások formai és stiláris nyelvezete nagyon eltérő: a geometrikus absztrakciótól, a strukturalista, expresszionista képeken át a figuratív festészetig és kritikai hangvételű konceptuális alkotásokig mindennel találkozunk. S e sokféleség részben nyilván a korosztálybeli különbségeknek tudható be, viszont a kiállított anyag érdekes keresztmetszetét mutatja nem csak a wrocławi akadémia, de a város körül kialakult képzőművészeti életnek is. A kiállítótérbe lépve talán sokkoló látványként hat a nézőre a diverzitás: elmosódott, romantikus hangvételű, fokozott pikturalitású tájképek, ironikusan megfogalmazott képregényszerű életképek, a pollocki akcionizmus elveit követő munkák, mikroszkópikus látványt idéző, a természetből vett felnagyított felületek, dekoratív, absztrakt megoldások, vagy az általunk is jól ismert szocializmus építészeti jegyeit hordozó épülettömbök köszönnek vissza.
S ha az első benyomás ijesztő, ugyanakkor izgalmas sokféleségén túllépve rájövünk, hogy a káoszelmélet ténylegesen vonatkoztatható e művészeti anyagra: hasonló akadémiai kiindulóponttal rendelkező lokális művészek rövid időn belül más-más, hosszú távon előre nem meghatározható irányba fejlődnek, különböző művészi koncepciók és formanyelvek képviselőivé válnak a globális tendenciákkal találkozva.
A kiállítást végigjárva a néző Andrej Bjelij-jel együtt elmondhatja, hogy az átélt káosz megszűnik káosznak lenni, hisz átélve mintegy átengedjük magunkon ezeket a tartalmakat.

Krzysztof Skarbek: Megvédi a barátait, 2015.

Michał Sikorski: Szarvas 02, 2015.

Wojciech Pukocz: Nyoma sincs vérnek, 2015.

Piotr Saul: Morcos macska, 2016.

Zdzisław Nitka: Hangos, 2016.

Marek Kulig: Reliquiarium – Petitiones – Antiquitatis III, 2015.

Piotr C. Kowalski: A tök és az egerek (az Ízes és íztelen képek sorozatból), 2015-2016.