.svg)
JOSZIF BRODSZKIJ
Robinzonád1
Új mennybolt hetedhét határon túl.Kisdedek visítanak, hogy magukra vonják a gólyákfigyelmét. Az öregek szárnyuk alá dugják a fejüket,mint a struccok, fúrva emellett csőrüket nem atollukba, hanem tulajdon hónaljzatukba.Meg lehet vakulni az ultramarin bőségétől,mely nem ismer vitorlát. A fürge csónakokhasonlatosak a jól körülrágott – ikráig lecsupaszított! –halhoz. Evezősök merednek belőlük, kiadva amozgás titkát. Hajótörés áldozataként,húsz év alatt én eléggé belaktam ezt aszigetet (amúgy, meglehet, hogy kontinenset),és ajkaim maguktól mozognak, mint olvasáskor, kiejtve:„trópusi növényzet, trópusi növényzet.”Ez bizonnyal a parti szél; a nap második felébenkülönösen. Azaz, amikor mármegüvegesedett tekintetem nem különbözteti megtulajdon lábnyomomat a homokban Pénteklábnyomától. Ez tán az írásbeliségkezdete. Vagy a vége.Különösen az esti óceán szempontjából.
(1994)
2005-ben fedeztem fel apám könyvtárában a Jelenkornál kiadott Új élet című verskötetet. Azóta az életem része lett, ha kiüresedtem, ha már semmi nem hat meg, szürkék a napok, hidegek az éjszakák, sokszor ezt a kötetet veszem elő. Mindig találok benne valamit, ami megszólít és megnyugtat. Brodszkij az a költő, akiről azt mondják, mindenről tudott verset írni. És valóban. Írt disztópiát, feltámasztotta Jules Verne világát versben, írt szonettciklust Stuart Mária szobrához, eposzt a huszadik század történetéről, és még sorolhatnánk. A Nobel-díjas orosz költőt, Ahmatova tanítványát kora Amerikába száműzte, ahol költőként és irodalomtudósként az angol nyelvet is magáévá tette, elnyerte a Nemzet Költője kitüntetést. A Robinzonád zárja a fentebb említett, Baka István által fordított versgyűjteményt. Ez az egyik kedvenc versem, szinte minden olvasáskor hideg futkos a hátamon. Úgy érzem, hogy valami örökérvényű, lényegi titka sejlik fel benne az emberi természetnek. De nem tudnám eldönteni, hogy a megfigyelő-elemző költői én, a „trópusi növényzet”, vagy az „esti óceán szempontja” teszi ezt. Az elveszettség tompa, könnyed érzése, és a mozgás is, minden bizonnyal. A KGB jegyzőkönyve szerint, amikor a bíró megkérdezi, hogy „aztán honnét veszi maga a verseit”, Brodszkij azt válaszolja: „Istentől.”
1 In: Joszif Brodszkij: Új élet. Fordította Baka István. Jelenkor Kiadó, Pécs, 1997.
