Jól bírja

Székely Ian: Untitled

Egy slam

Van egy slam. Szeretik (gyűlölni). Büdös a szája. Articsók. Néha sün: csak döfni akar. Máskor meztelen hassal kiáll a tömeg elé, hadd döfjék át puha húsát precíz tekintetek. Máskor saját tüskéibe dől. Vagy az eget hordja hátán. Megint máskor csak egy személyiségzavaros páva, aki sünnek képzeli magát. Szótagadó. 1. mert ellenáll a jelentésnek, 2. vámot fizet, ha túllépi a nyelv határait, 3. mert kezedbe adja legféltettebb szótagait, 4. mert a nyelv csatornája.
A slam a legnagyobb magabiztossággal áll ki ezer ember elé, és mégis gyomorideggel rendel pizzát. Ismeri jól a vonatkattogást, a kalauzokat néven köszönti. Hazája örökös átmenet. Minden párnaszagú reggelen Herakleitosszal tusol. Proustot keresi a Mónika show-ban és a dizájnt a daseinban. Az értelmező szótár vers szócikke alá bújik, és szárnyai tollmelegében teljességgel biztonságban van. Mindig meglepően friss, már évezredek óta. Akkor vicces, ha nem vicceskedő: humora elvezet, nem megvezet. Múltban és jövőben mindig jelent kezel. Ha jelentkezel. Ismeri a csend alakzatait, hallgat (meg- és el-), ha hidegen hagyja a szóközöny.
Színház, mert testet a nyelvért, nyelvet a testért ölt. Retorika, mert megfigyel, kitalál, épül, épít, emlékezik, megjelenik és beszél, csak hogy a lélekbe írja magát. A legádázabb tanítvány. Kultúrmisszió, ha önzősége a másiktól kapott örömről szól. És mocskosul elvérzik, ha csak magáért. Kicsavar, elcsavar(og). Mindig újszerű, mert ismétli önmagát. És csúnya, mint a kölcsönkérés. Bejön. Nem köszön, kiabál. Így nagyobb a tétje, ha elhallgat. Meg akarja mutatni magát, mert szereti, ha szeretik. El akarja takarni magát, mert nem szereti, ha szeretik. Ijesztően sokszor nem őszinte, de szívesen kelti ezt a látszatot.
A slam kíváncsian szimatolja körbe a környezetét, számára nincs bűz, csak különféle információs töltettel rendelkező szagok. A fák ismerik ujjlenyomatát és felismeri a fákat a kérgükről. A slam olyan, mint a bevásárlólisták: mindig hiányzik belőle valami irdatlanul fontos. Nem villámköltészet, mert nem okoz maradandó égési sérüléseket. És tudja, hogy a simogatás és a pofon között az egyetlen különbség az időtartam.
A slam nem szlem. Nem videó és nem hanganyag. Esemény. Csak akkor él, ha párbeszéd, még ha nem is tűnik annak. A slam szeret versenyezni, de sohasem egymás ellen, hanem egymással. A slam felezőnyolcas, ragrímek, nyelvetemült szóviccek és jelentésekre rakódott ballaszt. A slam nem bízik a magasságokban: tudja, onnan mélyebbre lehet zuhanni. Ezért válhat magasköltészetté. Akkor kezd el szuszogni, ha ő veszi a levegőt és a másik fújja ki. A slam a mikrofonállvány által kettéválasztott térbe beékelődő magasfeszültség. Késhegy és mellkas közé ékelt csönd. Mindig meg akar váltani, és tudja, hogy sohasem válthat meg.
A slam olyan, mint Esti Kornél: nem jó. És nem rossz. Csak olyan, mint akármi más. Egyszerre büdös és tiszta, ápolt és benőtt körmű, suttogás és death metal, alázat és alázás, vád és önvád. Nem hibái ellenére, hanem hibáival együtt: szerethető. És amikor tényleg sikerül megnyitnia és megnyílnia, akkor képes lehet igazán átrendezni a zsigereket, a bűntudat selyemzsinórján felvonszolni a gyomrot a torokba, a felismerés pillanatával szakadást keverni a lélegzetvételbe és megnyugtatóan simogatni meg a gerincben verdeső időt.
Mert a slam a Balaton. Megkerülni lehet, belemerülni lehet, hallgatni róla: kusza badarság.

Minek nevezzelek

Zavaróan nehéz belekezdeni a slamről való elméleti diskurzusba. Maga a jelenség sokrétűsége, a releváns elemzési kiindulópontok (szociológiai, retorikai, poétikai, filozófiai, színházi, pedagógiai, politikai, gender stb.) széles skálája is megnehezíti a kezdeti fogódzók kitapogatását. Ugyanakkor fontosnak tartom egy adekvát, egységes terminológia létrehozását a szakirodalom számára. A köznyelvben a slam egyaránt gyűjtőfogalom a slam előadásra, eseményre, mozgalomra, közösségre, szövegre, és ezt nem is áll szándékomban „kijavítani”, mert az alapvető kommunikációban nem okoz nehézséget a megértés, mivel a kontextus motiválja az adott értelmet. Azonban a tudományos beszédmód számára elengedhetetlen a kifejezések precizitása, egyértelműsége, ezért javasolnám néhány terminus bevezetését a szaknyelvbe. Mindazonáltal úgy érzem, hogy nem sikerült a legpontosabb fogalmi rendszert létrehoznom, sőt, talán meglehetősen hiányos is, így szívesen fogadok bármilyen releváns javaslatot a slamről való további beszéd leegyszerűsítésére és tisztázására.

Néhány javasolt terminus

Slam poetry: Előadott költészet, az előadó által írt saját szöveg közönség előtti bemutatása egy slam rendezvényen, kizárólag élő előadásként (nem videó vagy hanganyag formájában). Műfaji fogalom.
Slam: A terminust önmagában a slam poetry, a slam rendezvények, a slam közösség stb. gyűjtőfogalmaként alkalmazza a köznyelv, magába foglalja a slam poetry (szinte) minden konnotációját. Viszont leggyakoribb előfordulása szerint a slam előadásra utal, ennek következtében legproduktívabbnak azt találom, ha a fogalmat a slam szöveg közönség jelenlétében, slam rendezvényen történő előadására alkalmazzuk.
Slam rendezvény (slam est): Az angolszász szakirodalom poetry slam néven emlegeti, olyan esemény, amelynek keretein belül a szerzők előadják saját szövegeiket közönség előtt. A magyar nyelvben azonban a slam rendezvény terminus vált elterjedté, ezért kontraproduktívnak találom az angol fogalom erőltetett alkalmazását.
Slam közösség: A slam iránt érdeklődő emberek: szervezők, előadók, közönség stb. összessége.
Slam mozgalom: A slam közösség szerveződése, tevékenységei, bizonyos értelemben ideológiai közössége (például a slam közösség alapvető felfogásai közé tartozik többek közt az egyenjogúság, szólásszabadság, a tolerancia stb.). A közösség azon része, akik aktív szerepet játszanak rendezvények létrehozásában, a műfaj ismertetésében és elismertetésében.
Slam előadás: Slam rendezvényen történő slam előadása, a teatralitás és a szöveg együtteséből tevődik össze, szervesen része mindkét aspektus, azonban míg a slam fogalom a slam szöveg közönség előtti előadását, mind egységet jelenti, addig a slam előadás magát a performatív oldalt helyezi fókuszba.
Slam szöveg: A slam performansz textuális komponense, vizsgálható a slam előadástól külön, azonban azzal együtt válik teljessé.
Slammer: az a személy, aki szöveget ad elő slam rendezvényen. A fogalom leggyakoribb előfordulása szerint azon személyekre utal, akik rendszeres, visszatérő fellépők különböző slam rendezvényeken.
Spoken word: Tágabb értelemben vett előadott költészet, a slam poetry is ebbe a kategóriába sorolható. Viszont a spoken word magába foglalja a videó- és hangrögzítők által továbbított anyagokat, valamint nem kötik a slam rendezvények szigorú szabályai, mint az időkorlát, például gyakori a zenei aláfestés jelenléte stb. A spoken word műfaj is saját szöveg előadásából áll, esetében azonban nem alapvető feltétel, hogy az előadás közönség előtt történjen.
Host: A slam rendezvények moderátora, ő vezényli le az eseményeket, fontos szerepet játszik a hangulat megteremtésében és a közönséggel való kommunikáció kialakításában, valamint a slammerek bemutatásában.
Habár ezen fogalmak kimondottan körülményesek, bízom benne, hogy előlendítik a műfajról való diskurzust. Mert egy ilyen mértékben elterjedt jelenséget nemhogy nem szabad, de egyenesen felelőtlenség figyelmen kívül hagyni. Kényelmes önámítás, hogy valami annyira elemi mozgalomról volna szó, ami nem meghatározható, csak ott lebeg valahol a bizonytalanságban a színház-hip hop-költészet tengelyén. Beszélni kell róla, figyelni rá, megérteni és meghallgatni, mindenképp szükségszerű a konstruktív kritikai elemzése, sőt, kimondottan rászorul. Félteni nem kell, túlnőtte magát a törékenység időszakán, most már jól bírja az időjárás viszontagságait: rég nem jégszobor.