.svg)
Május 11-én, csütörtökön délelőtt gyerekektől hangos az Erőss Zsolt Aréna, a legtöbben még a Tekergők Kisegyüttes koncertjének hatása alatt állnak. Néhányan értetlenül fogadják, hogy nincs több Mézga Géza-dal, gyanakvással figyelik, ahogyan átrendeződik a színpad, eltűnnek a hangszerek, a székeket pedig Zalán Tibor, a Királylányok nagykönyve c. kötet szerzője, Kürti Andrea, a kötet illusztrátora, valamint Ferencz Angéla, a könyvbemutató moderátora foglalja el. Elkezdődik a VIII. Csíkszeredai Könyvvásár első könyvbemutatója.
A pillanatnyi gyanakvás után a gyerekek ismét jókedvre derülnek, hiszen rögtön kiderül, Zalán Tibor kötetének bemutatóján nem csak a színpadon lévőké a főszerep: a gyerekek aktív szereplői az eseménynek. A nézőközönségnek a zenét sem kell hiányolni, ugyanis Huzella Péter Kossuth-díjas zenész előadásában időnként Zalán Tibor versei csendülnek fel.
Ferencz Angéla a jelenlevők üdvözlése után rögtön a szerzőhöz fordul: az író komoly ember? Zalán Tibor a közönség segítségét kéri, de a gyerekek nem teljesen értenek egyet: egyesek szerint az író csakis komoly valaki lehet, mások szerint ez egyáltalán nem így van. Zalán Tibor szerint az író néha komoly, néha nem, olykor nincs jó kedve, míg máskor igazán vidám – akárcsak bármelyik gyerek a közönség soraiból. Zalán Tibor leginkább akkor boldog, ha gyerekeknek írhat. Amikor felnőtteknek szóló szövegeket ír, bele kell merülnie a felnőttek világába, a mindennapi nehézségekbe, míg a gyermeki világ – épp ellenkezőleg – örömmel tölti el. „Jobb gyerekeknek írni, mint felnőtteknek” – teszi hozzá.
A királylányos mesék először a lányainak íródtak. Zalán Tibor gyakran olvasott nekik meséket, ekkor döbbent rá: a történetekben szereplő női karakterek általában nem hősök. Ők azok, akiknek annyi szerep jut, hogy megvárják az okos és bátor megmentőt, a királyfit. Ismerve lányait, ezt nem tartotta igazságosnak, így kezdett el olyan meséket írni, ahol a lányok a bátrak, az okosak, a vállalkozókedvűek. „Igazságot kell szolgáltatni a lányoknak.” – jegyzi meg, majd a közönségben ülő kislányok véleményét kéri, akik heves bólogatással jelzik egyetértésüket. Ebből a felismerésből született meg előbb húsz, majd még húsz hagyományos, Andersen- vagy épp Grimm-meséket idéző történet, amelyek főszereplője egy-egy nagyon is modern, olykor nadrágos királylány. Kürti Andrea kiemelte, ezek a királylányok vagányak, ezért azt érezte, ő maga is bátrabb lehet az illusztrációkkal. Bár leginkább lírát szeret illusztrálni, Zalán Tibor meséinek érzelmi telítettségét emeli ki, amely lehetővé tette, hogy ne a cselekményszál illusztrációjával foglalkozzon, hanem az egyes királylányok világával. Az illusztrációk tulajdonképpen portrék. Ezek a királylányok – folytatja – egyáltalán nem klasszikus karakterek, nem feltétlen a távoli múlt, hanem akár a jelen szereplői is lehetnek. Nem hiába nevezi a könyvbemutató elején Ferencz Angéla a közönség soraiban ülőket királylányoknak és királyfiknak. Zalán Tibor hozzáteszi, a mese ideje nem eleve adott, hanem mi magunk teremtjük meg, és akár jelenünkké is válhat.
A könyvbemutató végéhez közeledve Zalán Tibor megjegyzi, a hagyományos dedikálást – ahol egyik aláírás követi a másikat – nem tartja a gyerekekkel való kapcsolatteremtés eszközének, inkább beszélgetni szeret velük, mert a gyerekek mindig őszinték. A gyermeki gondolkodás inspirációs forrás is számára. A színpad mellé ezután egyre több gyerek érkezik, mindenki kíváncsi valamire: miért szeret írni a szerző, mennyi időbe telt megírni a meséskönyvet, mennyire volt nehéz, mi inspirálta? Egy kisfiú – aki egyébként a könyvbemutató során is többször hallatja hangját – egy róla szóló meséskönyv ötletét is felveti, a szerzővel a címben is megegyeznek: A zöld kapucnis kölyök. Talán ez a találkozás épp egy új meséskönyv kezdete.
Fotók: Csíkszeredai Könyvvásár
