Jelenetek egy Könyvmaratonból

Nagy parti a házban Parti Nagy Lajossal

A IX. Nagyváradi Könyvmaraton exkluzív vendéget hívott a városba. Parti Nagy Lajos neve olyan kijelentés, amit nem kell magyarázni, de mindig jó beszélni róla, főleg, ha ő beszél. Nagyváradon például tíz év után láthatta most újra a közönség. A Kőrössi P. József által vezetett beszélgetés fő témája a Bokáig pezsgőben című hangos memoár volt, melyet Réz Pállal rögzített beszélgetésekből szerkesztett könyvvé a szerző, Parti Nagy Lajos.

A majdhogynem két órás beszélgetés első részében Kőrössi a szerző Pécsen töltött időszakáról kérdezte, a Jelenkornál folytatott munkálkodásairól, melyet Parti Nagy ’’az írói felnőtté válása’’ koraként jellemzett – nem is csoda, hiszen az újmagyar próza- és költészet nagyjai is a Jelenkorban publikáltak akkoriban. Aztán elköltözött Pestre. Ott sem könnyebb az élet, csak más, illetve, ha az adott irodalmi közegben mozog az ember, elkerülhetetlenül “látszik”, ez az előnye a fővárosnak. De szó volt még Parti Nagy műfordítói énjéről is, de ő korrigál, mondván ’’ehhez igazán nem értek’’, azaz nem tartja magát műfordítónak; színházi szövegek kapcsán – melyeket időről időre igenis újra kell fordítani - átírásokról beszélhetünk.
Az este második részében Parti Nagy Lajos Magyar mesék című közéleti glosszáiról kérdezett Kőrössi. Ezeket kezdeten a gyöngyöspatai gárdista felvonulás inspirálta, a folyatás pedig szinte követelte a szerzőtől, hogy három éven át benne kellett lennie az egészben, és ennek érdekéen rengeteget olvasott a mindennapi politikai rezdülésekről; ezek a szövegek rendre meg is jelentek az Élet és Irodalom hasábjain. A Magyar mesékből hangoskönyv is készült, de a könyvmaratonos beszélgetésen maga Parti Nagy volt a hangos könyvfelolvasó, ugyanis ezen szövegekből kettőt is felolvasott – megjegyzem: parádésan.
A beszélgetés utolsó felvonását “bokáig pezsgőben” töltöttük. Hajdu Géza, a nagyváradi Szigligeti Színház színművésze olvasott fel a Bokáig pezsgőben című kiadványból nagyváradi vonatkozású részeket. Parti Nagy Lajos ebben a blokkban leginkább a Réz Pálról szóló anyag készüléséről, készítéséről mesélt. A 90-es években vele és Rézzel – a Kossuth Rádióban - készült életút interjú apropóján kezdte írásban digitalizálni a 20-22 órányi felvett anyagot. Parti Nagy büszke a hangos memoárra, hiszen egy, a kultúrában pótolhatatlan személyiséget örökít meg. És most lássunk néhány jellemzésre alkalmas mondatot, félmondatot, amellyel Parti Nagy mély szeretettel és elfogadással árulkodik Rézről: egy polgár, akinek valóban élete volt az irodalom; a hivatásos kételkedő, cinikus, barát, ellenség; konzervatív, de irodalmilag értéktelent nem volt hajlandó elfogadni. Megtudtuk azt is, hogy az irodalmi kánon által felfuttatott könyveket kifejezetten nem szerette. Presztízskérdés volt számára, hogy írótársakkal jó kapcsolatot ápoljon. Műfaja a beszéd volt. Parti Nagy számára igen kedves a Bokáig pezsgőben kiadvány, mondván: “ez egy zseniális emlékirat nem egy forrásmunka. Nem gondolok magamban másképp a Rézre, mint ahogy ebben a könyvben megjelenik. Nincs másik Réz.”
És nincs másik Parti Nagy Lajos. A beszélgetést követően mentünk is dedikáltatni. Köszönet az estéért.

Benedek Szabolcs és a fiumei cápa

“Fiume, azaz Rijeka neve nem csupán az Adriai-tengerhez látogató turisták körében cseng ismerősen. Ebbe az akkor éppen Magyarországhoz tartozó, soknemzetiségű kikötővárosba utazik kevéssel az első világháború kitörése előtt Kovách Richárd budapesti újságíró, hogy leleplező riportot írjon a fővárosi lapokban bulvártémaként fölbukkanó fiumei cápa mibenlétéről.”- olvashatjuk Benedek Szabolcs A fiumei cápa című regénye ismertetőjében. A Könyvmaraton meghívottjaként Benedek Szabolccsal Szűcs László és Szilágyi Aladár beszélgettek.

Megtudtuk, hogy a könyv főszereplőjéhez hasonlóan a szerző is leutazott Fiumebe, a közeg megismerése végett, azaz a hitelesség kedvéért – no meg a rijekai önkormányzat által kiírt ösztöndíj pályázata révén. A könyv egyébként az idei könyvvásárra jelent meg. A szerző fontosnak tartja, hogy a szövegben megjelenő helyszínek, hangulatok, emberek valóban azt az életet tükrözzék, amelyet megírni kíván – ami valljuk be, teljesen korrekt hozzáállás egy író részéről. Hiszen nem lehet utánajárás nélkül közölni olyan információkat, amelyek szilárd alapra kell, hogy épüljenek.
A könyvbemutatón Balogh Levente, a nagyváradi Szigligeti Színház színművésze olvasott fel a könyvből. Filmszerű képek, finom, érzékletes leírásokkal teli szövegről van szó. Benedek Szabolcstól megtudtuk, hogy a regényt horvát, illetve olasz nyelvre is tervezi lefordíttatni.

Kinde Annamária-díjátadó

A tavalyi Kinde Annamária-díj átadásához hasonlóan ismét Kinde Anna adta át az elismerést az idei szerencsésnek, melyben az előző évi díjazottak, az Élő Várad Mozgalom tagjai is közreműködtek. A 2017. évi díjat az Irodalmi Jelen folyóirat vers- és interjú rovatának szerkesztője, Varga Melinda nyerte el. Rövid köszönetnyilvánításában elmondta, nagyon sokat jelent neki ez a díj, hiszen Kinde Annamária személye és költészete is nagy hatással volt rá – és van a mai napig.