Jazzybirds: On the Road

Amikor két évvel ezelőtt a Birth című első lemeze megjelent, a Jazzybirdsről tudnivaló volt, hogy sokkal többre képes, mint amit a lemez megmutat belőle. Mintha legalábbis valamiféle elfogódottság vagy gátlásosság vett volna erőt rajta, amikor egy tettként eltervezett, megszerkesztett, közreadott, a bármikori vissza­hall­gathatóságnak kiszolgáltatott produkció küszöbe elé ért. A maximum, amit vállalni mert: a tetszés. Érezhetőleg a hallgatók/vásárlók megnyerése volt az egyetlen követhető nyomvonal, amely miatt jobbára standard számok vezérmotívumaira hagyatkozva, különösebb invenció nélkül és a saját, önálló programot szinte elhallgatva „csinálták meg” a Birth-öt.
Az elegyességnek, a folt-technikának, a szárnypróbálgatásnak és a kellemes zenélésnek mint célmaximumnak a gyanús komplexitása az, ami miatt a Jazzybirds vezető zenésze, Csergő Dominic ma szecskadzsessznek mondja a Birth-öt, amely után a második lemezüket, a nemrég megjelent On the Roadot tekinti voltaképpen zenei pályaívük, önálló megszólalásuk kezdőpontjának. Így tehát nem annyira a Birth a születés, mint inkább az On the Road – parafrazálhatnánk Csergőt.
Kétség sem fér hozzá, ennek az albumnak van arca. Tíz számának elsősorban a szerzőség ad koherenciát (mindtíz zene Csergő Dominic kompozíciója); másodsorban a szövegesség: a tíz számból három román nyelvű, egy magyar, a többi angol (a szövegek szerzői: Maria Ludmila Pascu és Csergő Dominic). Minden további nélkül állítható, hogy ezen a lemezen autonóm zenei tettek is vannak, önállítás, stílustudatosság, zenére irányultság az instrumentalizmus helyett. Van program és profil. (Pszeudo)első állomásnak nagyon jó.
Ami továbbá megnyerheti a hallgatót: az On the Road-zenékben testet öltő barátságos vendéglátás. Hiszen a Jazzybirds törzsemberein túl – Szép András (billentyűs hangszerek), Antal Attila (nagybőgő, basszusgitár), Csergő Dominic (ütőhangszerek, ének), Koncz Kriszta (ének) – egy bukaresti fúvóshármas is bőségesen közreműködött a felvételekben: a Rádiózenekar muzsikusai (a trombitás Sebastian Burneci, a szaxofonista és fuvolista Paolo Profeti és a harsonás Florian Radu), illetve egy kolozsvári vonósötös.
A Jazzybirds név a zenei válfajra világító prekoncepciót ébreszt, s ehhez képest a műfaji meghatározás igen nehéz. Az egyes számokban tudniillik más-más arányokban vegyülnek a tradicionális és a szabaddzsessz formai és stíluselemei, hangzatvilága egyéb zenei válfajokkal és regionális hagyományokkal. A lemez anyaga mégis végig jól érthető, követhető, s olykor épp a műfaji sémák miatt otthonos. Megindító, elgondolkodtató, meditatív kihívással fordul a hallgató felé a The Hours vagy a La Santa Muerte, bigbandes, esztrádhangulatú zene a Piatra. A New Moon a fúvós szekció, szaxofon, zongora, ütőhangszerek számára szólisztikus-improvizatív lehetőségeket megcsillantó szám. Izgalmas világalkotásra alkalmas, 5/4-es bossanovás, összhangzatilag is érdekes a The Appleworm Song. A szordínós trombita és az ének lírai párbeszédét hozza – szinte elámítva – a Soon You’ll Be Gone. A már említett La Santa Muerte elektronikus reverbekkel, distorsion-effectekkel bőven megtámasztott vízió, egyszerű lírai dallam, szűkített akkordra épített, párhuzamos és ellenmozgásokkal megérdekesített litánia. Az idegenség, magára hagyottság, keresés, a latin-amerikai halálkultuszra való utalás mégis jobbára ürügyként szolgál ahhoz, hogy Csergő elmondjon egy egészen szubjektív, teljes értékű „verset”.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az On the Road lemezcím nem valamelyik szám címe. Tulajdonképpen egy olyan zene „hozta” az albumra, amely nem is került be a válogatásba – hiszen nem Csergő kompozíciója, hanem Szép Andrásé –, de amely ezáltal mintegy címer funkciójúvá vált az új albumon. (Egy háromtételes muzsika, amelyet kis műfajtévesztéssel vagy túlzással olykor szvitnek mondanak.)
Az On the Road mégis fontossá vált az album bemutatásakor, hiszen az április-májusi koncertturnén ezt a címadó, bár „hallhatatlanságban” maradt számot is zenébe feledkezve hallgathatta a bukaresti, kolozsvári, marosvásárhelyi, nagyváradi, budapesti, temesvári és vajdahunyadi közönség.