.svg)
Habár Stockholmban él, mégis sok időt tölt távol Svédországtól Mayer Hella festőművész. Az esős, borongós északról ezúttal a kolozsvári Kányafő Galériába vezetett útja, ahol a Csend a hegyen túl címen mutatja be az elmúlt pár évben készített alkotásait: nagy távlatú, idilli hangvételű tájképeket, figuratív elemekkel benépesített belső tereket, szobákat, folyosókat.
Szülővárosába tért vissza Mayer Hella, amikor a Csend a hegyen túl megvalósítása mellett döntött. Habár rendszeresen látogatja Kolozsvárt, mégis többnyire Stockholm és Budapest között ingázik. Mindkét helyen műtermet rendezett be, ám – ahogy egy vele készített interjúban elmondja – csak Budapesten állít ki, és van jelen aktívan a művészeti életben.
Előbb Stockholmban tanult képzőművészetet, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakára járt a Munkácsy-díjas Szabados Árpád festő- és grafikusművész, egyetemi tanár, rektor osztályába. Diplomáját 2006-ban szerezte meg.
Hogy mi vitte fagyosabb földekre, arra kész válasza van. A szerelem – mondja a hosszú évek óta kinn élő alkotó –, aki lassacskán harminc éve jár-kel országok között. Még gyermek volt, amikor családjával Erdélyből Magyarországra települt. Az országváltások nemcsak életét, de művészetét is meghatározták. Műveinek örök témája az út, az úton levés, az elvágyódás, ez inspirálja alkotásra.
A művészi pálya úgymond kikövezett út volt a számára. Édesanyja, Zsombori Erzsébet (Zsimbi) és nagynénje is festett. Édesanyját rendszeresen látta elmélyülten dolgozni, sok színes papír között krokizni, kollázsokon munkálkodni, különféle textíliákra festeni a konyhában. Anyukája és nagynénje azonban nemcsak az ecsettel „bíbelődtek”. Kreatív, alkotó emberekkel vették körül magukat, akikkel elmélyült beszélgetéseket folytattak.
Így könnyű volt Mayer Hellának a művészetek felé fordulnia. Hamar be is bizonyosodott, hogy tehetséges, kiválóan rajzol. Emellett írni is nagyon szeret, foglalkoztatja az irodalom, a költészet. Szinte mindent elolvasott, ami éppen a keze ügyébe került. Édesanyja szerint akár az írói hivatást is választhatta volna, ám nem így történt. Az írás, az irodalom megmaradt, de csak szórakozásnak, míg a festészet foglalkozásává lett.
Festészetének lényegét ő maga határozza meg a legjobban: „Az engem körülvevő világ látványa és a bennem leülepedett élmények nyújtják a vizuális alapot, a kiindulópontot… Az a határ érdekel, ami a tudattalan és a tudatos között húzódik: különösképpen az ezen a határmezsgyén való egyensúlyozás, átmenet, átlépés. Kifejezésmódomat is ennek a területnek az átmeneti jellege formálja.”
A tárlatnak otthont adó Kányafő Galéria nem mindennapi helyen található. Kolozsváron, a Donát úton álló Törökvágási református templomban, amelynek tervezői Makovecz Imre és Müller Csaba építészek voltak. Az organikus építmény mögött alma- és szilvafákkal borított domboldal emelkedik, amely akár metaforaként jelenik meg a kiállítás címében.
A bemutatott művek a térnek megfelelően három részre tagolódnak. A középső, impozáns épületrészben tájképei, egy szobor és két különös szobabelső jelenik meg a kompozíciókon. A bejárati rész jobb oldalán kolozsvári épületekbe (Törökvágási templom, fellegvári Belvedere szálloda) és tájakba „botolhat” a látogató, a bal oldalán enteriőröket ábrázoló kollázsok függnek a falakon.
A mostani kiállításra tavaszi tárlatáról, A hegyen túlról is hozott képeket (Kék tó, tiszta tó 2 2022, Csend 1 2022), de számos új alkotás is szerepel. Például néhány figuratív elemű kollázs a Felhő című sorozatából (Felhő 1, 2, 7; 2023), valamint angolkerteket, sövénylabirintusokat ábrázoló, nagy távlatú olajfestményeket (Útválasztó 5, 6; 2023).
A labirintusok, útvesztők, parkok vissza-visszatérő motívumai, miképp a Csend a hegyen túl némely kompozícióján látható kislány, vadkacsa, zongora is elengedhetetlen elemei festészetének.
Mayer Hella: Csend a hegyen túl, Kányafő Galéria, Kolozsvár, 2023.
