Jack Holland esete a nőgyűlölettel

A Brief History of Misogyny – The World’s Oldest Prejudice. Vagyis Jack Holland Nőgyűlölet – A világ legrégebbi előítélete c. könyvének eredeti angol címe. A magyar fordításból kimaradt a brief history, tulajdonképpen jogosan. Bár rövidnek tényleg rövid – kb. 300 oldal –, történelemnek nem mondanám. Vagy éppen, hogy olyan, mint a történelem: fehér, nyugat-európai férfi írta és nagyrészt a fehér nyugat-európaiak, esetleg amerikaiak szemszögéből beszél.Jack Holland munkája felületes, a témát leginkább egyetlen oldalról megmutató, szájbarágós és lebutított. „Mintha egy televíziós talk showba csöppennénk, ahol a vendég felfedi legmélyebb szégyenét, legnagyobb szerelmét, legszörnyűbb bűneit, legszentebb céljait. Ezerhétszász évvel korábbi »műsor«, de egy Oprah Winfrey-­beszélgetés aktuali­tá­sá­val.” Holland ezt Szent Ágoston Vallomások c. művéről mondja, de az ő művéhez jobban illik. Szenzációéhes, sztorizgatós, olykor ál­tudo­mányos és egy határozott, magabiztos, igaznak vélt pozícióból beszél. A nőgyűlöletre gyakorolt kritikája is felületes, megmarad az érzelmi faktor hangsúlyozásánál: a nőgyűlölet egy, az antiszemitizmushoz hasonló, szörnyű előítélet, amely nyugaton eltűnőfélben van. Az antiszemitizmussal való összehasonlítgatás a könyv egyik non plus ultrája.„Nehéz pontosan felderíteni egy előítélet eredetét. Ha mégis meg kellene jelölnünk a nőgyűlölet születési dátumát, az időszámításunk előtti nyolcadik század tájékára tehetnénk. Bölcsője pedig valahol a Földközi-tenger térségének keleti felén ringott.” Miután beismeri, hogy nehéz, mégis megpróbálkozik vele és persze, azt elfelejti megemlíteni, hogy a világon nem csak Európa létezik. Hogy ha az i. e. 8. századi Görögországban és Júdeában alakult ki a nőgyűlölet, akkor miért létezik Afrikában, az arab országokban, Kínában és más keleti országokban?A nőgyűlöletet mint a férfi önmagával folytatott harcát, a gyűlölet és a vágy kapcsolataként határozza meg. Nem túlságosan tudományos pszichológiai elemzésekbe bocsátkozik, miközben a konkrét tények elmaradoznak. Illetve az egyes történelmi korok és eszmék, esetleg események között folyamatosan párhuzamokat vél felfedezni. Az egész szövegen végigfutó hasonlat az antiszemitizmus és a nőgyűlölet között tulajdonképpen csak ide-oda beszúrt mondatokban nyilvánul meg, mélyreható elemzést nem végez: „Ahogy a keresztény antiszemitizmus századai ideológiai alapot nyújtottak a náci holokauszt számára, úgy a nők megvetésének, ember voltuk tagadásának hagyománya is lehetővé tette a boszorkányüldözést.” Teljesen fölöslegesnek vélem ezt az érzelmi tényezőt feldúsítani vágyó analogizálást. Mintha a holokauszt emlegetésével szeretne hitelt nyerni mondandójának.„A kereszténység apró szektából való világvallássá növekedése sosem látott jelenség az emberi történelemben. Ugyanilyen példátlanul erős és összetett nőgyűlölő világszemlélete is, amely alapvetően három forrásból táplálkozik.” Ez a három forrás Holland szerint a zsidó hagyomány, a görög filozófia és a kereszténység saját dogmái. A kereszténység hibáztatása egy másik jellemzője a könyvnek. Bármennyire nagy szerepe is volt a kereszténységnek a nőgyűlölet fenntartásában, Holland mintha egy vallási ideológiára hárítana minden felelősséget, kivonva belőle az emberi tényezőt, eltávolítja önmagától és az olvasótól is. Nádas Péter Csöndes hátországi napló c. esszéjében a World Trade Center és Auschwitz kapcsán beszél arról, ahogy a szimbolikus jelentések és a kulturális hasonlatok keresése révén a valódi események elfedődnek. A szomorú együttérzés tulajdonképpen egy eltávolító gesztus. Valami hasonló jelenik meg Jack Holland könyvében – amely az eddig idézett példákból is látszik –, illetve a magyar fordítás borítóján olvasható ajánlásban: „A »nőgyűlölet« szó megjelenését a magyar szótörténet 1799-re keltezi, angol változata a »misogyny« 1656-ben jelent meg először, jóllhet az, amit a szó jelöl, már évezredek óta létezett. Aki ezt a könyvet elolvassa, szemlesütve fog a nőktől bocsánatot kérni.” Ez a fajta bocsánatkérés is eltávolít és a problémán túlra helyez.A mű kilenc fejezete a görögöktől indulva, a római civilizáció néhány példáján keresztül a kereszténységet, a Mária-kultuszt és a boszorkányüldözést vizsgálja. Majd a felvilágosodás kori eszmékből, a viktoriánus kori és a 20. századi eseményekből válogat. Európán és Amerikán kívüli példákról csak a hatodik fejezettől kezdve szól, általában röviden és ezek kapcsán is beszúr néha egy-egy nyugati kulturális példát.Mary Wollstonecraftot, akit a feminista filozófia egyik előfutárának tartanak, bár nézetei valóban néhány ponton eltérnek az ő korában még fogalmilag nem is létező mozgalométól és szerepe meg jelentősége körül viták folytak, Holland olykor nőgyűlölőként mutatja be. Wollstonecraft kritizálta azokat a nőket, akik a korabeli szépségideálnak való megfelelési kényszer érdekében idejük nagy részét cicomázkodással töltik, ezt azonban a nők oktatásának hiányának tudja be. Bár Holland ezt is elmondja, mégis a Wollstonecraft érveihez hasonló, a nőkre ráerőszakolt szépségideált érő 20. századi és mai feminista kritikát tulajdonképpen összetéveszteni látszik a make-up shaminggel.A melltartóégetésként ismert mozgalom tulajdonképpen a feminizmus egyik fontos lépése volt, amely Holland véleményével ellentétben nem a „női természet elutasítása”, hanem a társadalom által a nőkre kényszerített szépségideál elutasítása. Még ha valóban voltak túlkapások is, a szerző teljes mértékben elítéli és rosszul ítéli meg ezeket a mozgalmakat. Holland szóhasználata és véleménye tipikusan egy antifeminista diskurzusnak a része. A nőgyűlölet történetét egy rejtett nőgyűlölet hangján írta meg, mely a könyv zárlatából is látszik: „A megoldás nem a szépség, hanem a nőgyűlölet elutasítása. [..] A nőgyűlölet immár nem része a »társadalmi közgondolkodásnak«. A férfinak többé nem kell harcolnia önmagával, sem azzal, akivel a legproduktívabb, legkellemesebb és legkielégítőbb kapcsolatot alakíthatja ki.”Míg a könyv elején Holland megemlíti, hogy a történelmet a férfiak írták, kizárva a nőket, tulajdonképpen ő is ugyanezt teszi. A zárlatban már csupán egy csoportot képeznek, akikkel a férfiak elszórakozhatnak, miután aggódniuk nem kell, a könyvben felsorakoztatott szörnyűségek kora nyugaton legalábbis véget ért. Holland szerint.P.S.: A magyar kiadás utószavában Balázs Lajos tanulmányát olvashatjuk a nő helyzetéről a székely–magyar, hagyományos paraszti társadalomban. Mintha ez az utószó a teljes ellentéte lenne a műnek, konkrét példákat hoz fel, adatközlőktől idéz és így próbálja körüljárni a téma egy kis szeletét. Ha valaki megvenné a könyvet, az utószót mindenképpen olvassa el.Jack Holland: Nőgyűlölet. A világ legrégebbi előítélete. Bookart Kiadó, Csík­szereda, 2011.