Izgalmas átjárások

Nagy Anna: Dupla expó. Fotográfia a kortárs magyar irodalomban. Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2021.

Az intermedialitás az utóbbi évtizedek termékeny alapfogalmává nőtte ki magát az irodalomtudományban. Termékeny, hiszen az önmagukat egymás tükrében feltáró médiumok az állandó köztesség létmódjára, a különbségekre teszi fogékonnyá az értelmezőt.

Nagy Anna doktori dolgozatából született könyve alighanem mindent elmond fotográfia és irodalom viszonyáról, amit ebben a kapcsolatban tudni érdemes. A kapcsolatok sokféle téttel bíró válfajai között az érdekli, amely a művészi értelemképzés lehetőségeként működteti az intermedialitást. Mindezt olyan, a kortárs irodalomból vett esettanulmányokkal támasztja alá, amelyekben fotó és szöveg találkozása valamilyen formában hangsúlyos. A médiumköziség meglehetősen megterhelt elméleti keretében való biztos mozgás elengedhetetlen egy ilyen nagy igényű témában, és ezt a könyv imponáló jártassággal meg is teszi. A szoros olvasással megvalósuló szövegértelmezések gazdag elméleti apparátust mozgatnak, az elmélet itt nem csak kötelező háttértudás, hanem a kortárs irodalmi szövegeket megmutatni tudó eleven szemlélet.

Az olvasó a magyar és világirodalomból vett esettanulmányok során jön rá arra, milyen izgalmas új formákat és műfajokat teremt ez a médiumközi átjárás. Ha a fotográfia a látásnak egy új módját teremtette meg, a fotó és irodalom kapcsolata az olvasásnak egy új módját hozta létre. A könyv fotóirodalmi alkotások olyan szeletét tárgyalja, mint a fotóesszé és fotóregény, a városkönyv. A fotó Závada Pál Természetes fény című regényébe illesztve a múlt elbeszélésének egyik útja, továbbá a megidézett, nyelvbe átültetett kép, az ekphraszisz meggyőző példájaként áll előttünk Márton László Árnyas főutca című regénye, valamint Schein Gábor (retus) című versciklusa.

A fotózás korszerű jelenségeivel is számot vetve értelmezi a könyv Tóth Krisztina Pixel című regényét, valamint Simon Márton Polaroidok című verseskötetét, mint amelyekben a digitális képalkotás, illetve a polaroid mintája teremti a szövegvilágot. Továbbá egy olyan izgalmas kezdeményezésről is olvashatunk, mint amely valóban a digitális térben teremti meg vers és fotó kombinációját (InstaVers).

Mivel a kötet nemcsak az irodalom-, művészet- és képelmélet, hanem a fotóelmélet terén is bőséges anyagot mozgat, nemcsak irodalmárok, médiatudományi szakemberek, hanem minden a fotózás elmélete és története iránt érdeklődő számára is haszonnal forgatható.

‍