.svg)
683 (Maszk p.), 2016
Legalábbis itt volt. Furcsa tüneménye a román(iai) társadalomnak, hogy míg a nemzeti ünnepnap és egyéb történelmi-ideológiai alapozottságú, jórészt a zimankósabb évszakokra eső emléknapok nem sokban különböznek – az obligát állami és önkormányzati csinnadrattákat nem számítva – a hétköznapoktól, addig „a munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepe” (ahogy 1889-ben a párizsi II. Internacionálé meghatározta), vagyis május 1-je gyakorlatilag a „legszentebb”, legelfogadottabb és legrigurózusabban érvényesített népünnep, nyilván nyár- és idényköszöntő, zöldbekimenős, miccses-sörös jelleggel, és már messze nem a munkásosztályi öntudat jegyében.
Pár évtizeddel ezelőtt csak augusztus 23-a és május 1-je volt hivatalos ünnep. Persze ezek sem az eredeti jelentésükben manifesztálódtak, jószerével a Román Kommunista Párt, de mindenekelőtt Nicolae Ceauşescu személyi kultuszának motívumkörében voltak hivatottak újabb és önmagukat mindig túlszárnyaló hűségnyilatkozatokat megfogalmazni.
A libabőrösítő nosztalgiázás jegyében lássuk a Román Rádió és (1956-tól) a TVR május 1-jei szokásos, pontosabban jellemző zenei repertoárját: 1) A napi műsort természetesen a Te slăvim Românie nyitotta, vagyis az RNK, illetve ’65-től az RSZK állami himnusza (1953–1977), majd ’77-től a „Treiculori”. 2) Igazi „hitnek” azonban ezen a napon az Unu mai muncitoresc számított, amelyet e kivételes napon legkevesebb tízszer tűztek műsorra, különféle előadásban és hangszerelésben. A dallamot magát Ciprian Porumbescu írta (eredeti címe Râde iarăşi primîvara volt), és természetesen semmilyen módon nem kapcsolódott május 1-jéhez. 1946-ban sajátította ki a kommunista propagandagépezet, és ekkor húzta rá a később történelmi pályát befutott májuselsejés szöveget. A rádión és tévén kívül a kötelező népfelvonulásokon szinte végtelenítve harsogták a megafonok, főként a 70-es évek második felében. 3) Már jócskán a Ceauşescu-érában vált kötelező repertoárdarabbá a Mulţumim din inimă partidului. Ezt persze nem csupán május 1-jén vetették be, de a pionírmozgalom annyira közismertté tette, ráadásul az ideológiai bökköltészet olyan remekműve volt, hogy jószerével kiiktathatatlan lett volna a munkásünnepre hivatkozó párt- és főtitkárünnepléseken is. (Amúgy természetesen ez is induló volt, ám a kifejezést kerülték – talán vélt kapitalista konnotációk miatt.) 4) De volt a könnyűzenében is reprezentatív májuselsejés darab. A zeneszerző Costel Zaharia neve szinte ismeretlen maradt a köztudatban, annak dacára, hogy a Macarale még a ’60-as években – bő évtizednyi intenzív kulturális szovjetesítést követően – sikeresen csalogatta vissza az előtérbe a klasszikus foxtrot-ritmust, amely az interbellum idején Romániában is rajongók tízezreit csábította el. Látványos (illetőleg „hallványos”) kompromisszum volt: amerikai ritmus, mozgósító indítékú szocialista szöveg.
És még folytathatnánk a sort, mondjuk a Cincinal în patru ani şi jumătate, a Magistrala albastră vagy a Vibrant Omagiu szemrevételezésével, de azt ajánlom, vessünk egy pillantást a legismertebb magyarországi májuselsejés zeneműre, amely – a romániai folyamatokhoz hasonlóan – teljesen elszakadt a munkásmozgalmi hivatkozásoktól, de – a romániai karakterisztikáktól teljesen eltérőleg – sem párt-, sem pártvezető-dicsőítést nem tartalmazott, viszont az úttörőmozgalomnak azt az egykori (pontosabban őseredeti) optimizmusát, lendületét, mobilizáló varázsát próbálta megidézni, amellyel sok korabeli gyereket láncolt magához a szervezet – és az induló. Mert hogy Kadosa Pál Májusköszöntője – Raics István szövegével – főleg klasszikus indulói eszközökkel operál (a páros ütemezésen túl rögtön ilyen elem a nyitó hangköz, a tiszta kvárt – domináns/tonika –, ami persze a rézfúvósok jellemző lépése, és a La Marseillaise-től az Internacionáléig, a Trăiască România mare-tól vagy a Trei culori-tól a Deşteaptă-te române-ig kötelező, viszont Kadosánál nem felütéssel!), de külön érdekessége szerzeményének a 4/4-es és 2/4-es ütemek váltakozása.
Ideológiai „eleresztettségét” nyilván maga a szöveg mutatja meg: „Zengjen a dalunk, pajtás, / Fákon újul a hajtás, / Fogadjuk a tavaszt dallal! // Itt van május elseje, / Énekszó és tánc köszöntse! / Zeng és dalol az élet, / Szállj csak, zeneszó, ének, / Ébresszed a magyar népet! // Népek tavasza, téged / Hív ez a vidám ének / Béke legyen a világon! // Itt van május elseje, / Énekszó és tánc köszöntse!…”
