Itt élned

Az ’állampolgár’ szó az utóbbi időkben plusz tartalmakkal telítődött, kiváltképp egyes politikai machinációk verbális ütközőpontjain. Az Európai Unión belüli ’kettős állampolgárság’ egyrészt érzelmi kérdéseket vet fel, másrészt gazdaságiakat, arról már nem is beszélve, hogy a szavazati jog körül kialakuló problémakör még az etikai gyakorlatot is újraírhatja. De gondolhatunk a pár éve megindult bevándorlási hullám körül kibontakozó felelősségvállalásra, vagy ellenkezőleg, a megvillanó faji, hit- és szokásbéli különbségek okozta bizalmatlanságra.
A film főszereplője egy ötvenes afrikai férfi, Wilson (Dr. Cake-Baly Marcelo játssza), aki már jó ideje Magyarországon él, és egy nagy áruházlánc kisebb üzletében dolgozik mint biztonsági őr. Wilson tehát hasznos tagja a társadalomnak, és úgy tűnik, képes is volt beilleszkedni a régi otthona szokásaitól messze eltérő közép-európai társadalmi rendszerbe. Wilson meg is elégedhetne ezzel, de ő többet akar. Teljes értékű magyar állampolgár szeretne lenni.
Nem egyfajta trambulinnak szeretné használni a nagyvárosi rengeteget, hanem tényleges otthonának igyekszik tekinteni azt. Így régi lakótársával ellentétben ő nem igyekszik nyugat felé venni az irányt, egy erősebb gazdaságú és/vagy éppen munkaerőhiánnyal küzdő országba, vagy oda, ahol erősebb a szociális védőháló. Nem, ő egyszerűen magyar szeretne lenni. Ez pedig már csak a fentiek értelmében is érzelmi kérdés. Hiszen a Kárpát-medencében, ahol eleve már több szálon fut a genetikai azonosulás története, Wilson – félő – még így is kontrasztosan kilógna. Ám Wilsont nem a különbségek érdeklik, hanem az azonosulás. Ezért komolyan tenni is képes. A többszöri eltanácsolás ellenére sem adja fel. Erre gyönyörű példa, hogy a Szózat második versszakát („A nagy világon e kívül / Nincsen számodra hely...”) saját, új, magyar identitásaként értelmezi, érzi. Előre néz, mert hátra nem lehet. Régi életének emlékeit igyekszik kitörölni, míg új identitásában békére lelne. De igazi béke lenne ez? Vagy csupán az azonosulás ideája utáni vágy kergetése? Ez nem fog kiderülni a filmben, hiszen Wilson élete megváltozik.
Először is menedékre talál nála egy fiatal és szép iráni nő, Shirin (Arghavan Shekari), aki illegálisan tartózkodik Európában, mi több, szorult helyzetében az sem tűnik segítségnek, hogy másállapotban van, vagy ha úgy tetszik, kilenc hónapos terhes. Így természetesen felmerül majd kérdésként az új jövevény neme, neve, nemzetisége, identitása. A földrajzilag Magyarországon, azaz Európában született csecsemő azonnal a kategóriák rendszerezettségében találná magát, de mivel Shirin a titkos otthonszülés okán nincs bejelentve még az egészségügyi rendszerbe sem, nincs aktája, nincs mappája, nincsenek adatai, ezért szinte láthatatlan, azaz szinte nem is létezik. Ettől a fordulattól kezdve pedig megsokszorozódik Wilson állampolgárságának fontossága. Hiszen ha sikerül levizsgáznia, mint magyar állampolgár feleségül veheti Shirint, ezzel befogadva és identitással ruházva fel a kicsit.

Másodsorban összehozza Wilsont a sors egy visszavonult valamikori tanárnővel, aki már csak magántanítványokat vállal. Jelen esetben az állampolgársági ismeretek egyéni módszerű oktatására vállalkozik. Mivel egy érzelmi indíttatású állampolgársági folyamodványnak csak érzelmi fogózkodókkal lehet igazán segíteni, könyvből elsajátíthatatlan: kell hozzá a Szózat vagy akár Bartók zenéje. Itt egy pillanatra megállnék, mert szeretném kihangsúlyozni, hogy Wilson tanulás közben lassan visszaemlékezni is képes lesz, legalábbis eleinte a jó dolgokra, mint például a hazai ritmusok, az afrikai zene. Persze a tanuláshoz kellenek a királyok és vezérek szobrai is, hogy elsajátíthassuk a közös kulturális alapot. Mátyás királyról majd’ mindenkinek ugyanaz a fizimiska jut eszébe, no meg az igazságosság. Ami, mint tudjuk, lehet eléggé kétélű fegyver is. Ezért is érdekes a film, mert Wilson által kibomlik egy rácsodálkozással vegyes kíváncsiság, amely hol gyermeki derűvel keresi az igazságot, hol jogos hitetlenséggel világít rá könnyen az ellentmondásokra.
Azokra az ellentmondásokra, amelyek a rendszerbe születésétől fogva bekerült állampolgárnak olyan vakhitű egyértelműséggel vannak beépülve az identitástudatába, mint hogy a kereszténység minden véráldozat nélkül való volt, vagy hogy kék az ég. Hát, nem mindig kék.
Wilson életében megjelenik tehát a másik iránti felelősségvállalás és gondoskodás, és ezzel egyidőben megjelenik benne a szerelem is. A férfi a két nő közé szorul. Fontossági sorrendet kellene felállítania egy olyan helyzetben, ahol nem lehet. Nem vitás, hogy egy magát összeszedni, magát felépíteni vágyó embernek nem tesz jót ez a tudathasadásos állapot. Megoldást kell találnia, de hogy? El nem menekülhet, hiszen vallja a „hiszekegyet”: itt élned, halnod kell.
A történet mindenesetre elég sok felvetést tartalmaz, amiket nem árt végiggondolni. A két nő szemszögéből követve a történéseket, az érdekellentéttől eltekintve is két eltérő kultúrájú és korú asszony problémáit láthatjuk kibomlani, még ha talán kissé túlzásokba esve is, de még épphogy hihető módon. Két nő, akinek az újrakezdéshez feltétlenül kellene a férfi.
De hogy Wilson megkapja-e az állampolgárságot? Hogy elég az, ha az ember bekerül a rendszerbe, vagy bent is kell tartania magát? Esetleg, hogy mennyire hatékony ez a rendszer, és leginkább, hogy érdemes-e belekerülni, ez mind kiderül a film végére. Legalábbis azt hiszem, hogy mindenki megtalálja majd a maga válaszát.
Mindenesetre a taglalt témákat a dokumentarista elemekkel a szereplők által emberközelivé tevő filmes eljárás ünneplendő. A Wilsont alakító villamosvezető, Dr. Cake-Baly Marcelo kálváriája sok közös pontot mutat az általa megszemélyesített Wilsonéval. Az 1974 óta Magyarországon élő férfi ugyanis, bár közgazdaságtanból Budapesten doktorált, sokszor találta már szembe magát hátrányos megkülönböztetéssel. Az, hogy a film főszerepének elvállalása idején villamosvezetőként tudott csak elhelyezkedni, sajátos egyéni sorsról tesz tanúbizonyságot. De, mint kiderült, saját mottója megegyezik Wilson mottójával: nem szabad feladni.
Meg kell említeni, hogy Vranik Roland rendező Shirin szerepére is egy amatőr szereplőt szerződtetett Arghavan Shekari személyében, míg a tanárnőt a színész Máhr Ági alakítja, aki Fekete Ibolya Bolse vitájától eltekintve mondhatni szintén ismeretlen arca a magyar filmművészetnek. Ez ebben az esetben nem vált a film hátrányára. Bár az viszont erőteljesen kirí némely jelenetnél, hogy Máhr Ági az egyetlen, aki szerepet játszik. Talán ezért is disszonáns némely felvétel.
Mindenesetre a film egyedi és bonyolult egyben; s bár lehet, hogy olykor karcolja a giccs határát, én mégis azt javaslom, hogy aki szeret elmélyedni a fentiekhez hasonló kérdésekben, annak érdemes megtekintenie.


Az állampolgár, színes magyar film, 109 perc, 2016. Rendező: Vranik Roland. Forgatókönyvíró: Szabó Iván, Vranik Roland. Operatőr: Juhász Imre. Zene: Kalotás Csaba, Vranik Krisztián. Vágó: Makk Lili. Szereplők: Dr. Cake-Baly Marcelo, Máhr Ágnes, Arghavan Shekari.