Igazság(ok) és életművek – Átadták a VIII. Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjat

A sétatéri Kaszinó adott otthont a január 22-ei kulturális ünnepségnek, az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díj átadójának, amelynek keretében három szekcióból díjaztak: irodalom, előadóművészet és képzőművészet, ugyanakkor átadták az Erdélyért életműdíjat is. Az ünnepség végén Bogdán Zsolt színművész Bartis Attila-novellákból álló monodrámáját nézhették meg a jelenlevők, majd állófogadás következett.
Az est moderátoraként Laczkó Vass Róbert elmondta, a díjazás gondolata nyolc évvel ezelőtt fogalmazódott meg az RMDSZ, a Communitas Alapítvány és a Kós Károly Alapítvány gondozásában.

Fotó: Gönczy Tamás // Facebook
A köszöntők sorát Hegedüs Csilla, a szervezet kulturális ügyekért felelős alelnöke indította, aki, elsősorban Szilágyi Istvánhoz kötődő személyes emlékeit osztotta meg. Párhuzamot vonva az est további díjazottjai között, kiemelte, a legfontosabb számára (amit Szilágyi István, ugyanakkor Tompa Gábor és Lövétei Lázár László is képviselnek), a többes igazság lehetősége, a kérdezés és megkérdőjelezés jelentősége, ugyanakkor az „előregyártott sallangok el nem fogadása”. Hegedüs Csilla szavaival élve ezek a kortárs erdélyi alkotók „kirángatnak erdélyi provincializmusunkból”, a legtöbb pedig, amit a politika ennek érdekében tehet, az alkotás szabadságának támogatása lehet. A köszöntők sorában Brendus Réka, a nemzetpolitikai államtitkárság főosztályvezetője a tükörtartást, valamint az erdélyi minőségi, igényes kultúraművelést emelte ki, továbbá azt hangsúlyozta, az alkotók tükörképében megsejthetjük, hogyan része a kultúra genetikai kódrendszerünknek.
A beszédeket követően kezdetét vette a díjazás. Elsőként, előadóművészeti kategóriában Tompa Gábor rendezőt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatóját méltatta Kelemen Hunor. A laudáció szubjektív, baráti, ugyanakkor értelmezői perspektívát is alkalmazott, így a fókusz elsősorban Tompa Gábor befogadó és megengedő szemléletén, ugyanakkor korszakváltó munkálkodásán (például A kopasz énekesnő színrevitele) volt. Kelemen Hunor kihangsúlyozta, a Tompa-féle színház a mindenkori emberivel, az egzisztencia kérdéseivel foglalkozik, úgy, hogy közben nem kíméli a nézőt, s nem adja meg a tekintetek elfordításának lehetőségét, szembesít azzal az igazsággal, hogy nincs egyetlen igazság. Kelemen Hunor mintegy rendezői ars poeticaként kiemelte a többrétegű történeteket, amelyekből kibomlik az egyetemes emberi, ugyanakkor a márquezi és Bodor-féle egyértelmű felismerhetőséggel vonta párhuzamba a Tompa-féle rendezői „stílusjegyeket”.
Irodalom kategóriában Lövétei Lázár László életművét és munkásságát Markó Béla méltatta. Szó volt alkalmi versekről, „patikamérlegen kimért fenegyerekeskedésről”, color localról és az élőbeszédszerű, székelyes hatásokról úgy, hogy közben nem a lokálpatriotizmus dominál. Markó Béla álláspontja szerint a Lövétei-alkotásokban nem lehet és nem is kell különválasztani a fővárost a provinciától, a költőt a felelősségvállaló (magán)embertől mint olyantól (bár ez mintha már magában szétválasztás lenne, bármit is jelentsen a felelősségvállaló az ember jelzőjeként és a költő hiányaként). Eklogái kapcsán elhangzott, Lövétei egyszerre alkot otthonosság- és idegenség-költészetet úgy, hogy közben közel engedi magához a versbéli és valós pásztorokat, a környezetet, az élőt, közben pedig poeta doctusként akadémiai nyelven értekezik Aranyról.
Képzőművészet kategóriában Ujvárossy László grafikus kapta a díjat, akit Kolozsi Tibor szobrászművész méltatott, felvázolva Ujvárossy eddigi életútját, munkásságának jelentőségét a vizuális kommunikáció területén, valamint a több mint tíz díjat, amellyel az eddigiekben kitüntették. Ujvárossy aktív munkásságának példájaként a díjátadó ünnepségen sem tudott megjelenni, így méltatója, Kolozsi vette át díját.
A három szekciódíjazást követően Szilágyi Istvánt tüntették ki Erdélyért életműdíjjal, amelyben, amint azt Markó Bélától, a Kós Károly Alapítvány képviselőjétől megtudhattuk, összekapcsolódik a jelentős szellemi tevékenység és közéleti szerepvállalás. Szilágyi István életét és munkásságát Karácsonyi Zsolt költő, a Helikon főszerkesztője méltatta. Röviden ismertette Szilágyi István korábbi kitüntetéseit (Nemzet Művésze-díj, valamint MMA- és DIA-tagság), aki – Alexa Károly szavait idézve – az „elmúlt életforma szociologikuma és lélektana” iránt érdeklődik. A lélektaniságot emelte ki és járta körül Karácsonyi Zsolt is, a megmaradás lehetőségének kérdései felől, legyen szó Szendy Ilkáról, állatokról vagy a magyar lélekről magáról. Továbbá, Lászlóffy Aladárt idézve, Szilágyi életművében a kérdések „időkön és emberéleteken túliak”, így kapcsolódhatunk hozzájuk és egymáshoz bárhonnan és bármikor. Lezárásképp A láp című, készülő regényből idézett, kiemelve azt, hogy az életmű már most is kerek egész, bár korántsem bezáruló.
Az ünnepi rendezvény Bogdán Zsolt Bartis Attila novelláiból összeállított, A Magyar nyelv rövid története című előadásával zárult, ezt követően pedig a jelenlevők állófogadásra voltak hivatalosak.