Időmérő

Egy-két dolgot irigyelek a kilencvenes évek szerkesztőségi életéből. Nem feltétlenül a cigifüstbe borult szobákat és a járhatatlan úttal szemben sokszor megtűrt alkoholizmust. Talán az ebből a távlatból gondtalannak tűnő, hosszú eszmecseréket, mély hallgatásokat. Valójában: az időt. Azt, hogy akkor még nem létezett közösségi média. Minél többet görgetek, hogy leendő olvasókat toborozzak a neten, annál kisebb az esélye, hogy utána képes legyek egy versnél hosszabb szöveg értő befogadására, hogy magam is olvasó legyek. A debütánsrovat átmenetileg szünetel, amíg a rovatszerkesztő kiszellőzteti a szocmédiát magából. Megértésüket köszönjük!

Láthatóvá kell tenni a lapot, nem vitás. Régebben a fényképezőgépem mögé bújtam, ha nem láttam a szöveget a betűktől, ma már a képek elválaszthatatlanok a folyóirat (és az irodalom) online jelenlététől. Hamar rutinná válik az, ami régen terápia volt, megérkezik az új lapszám, elő a géppel, fel az ötvenessel, legfennebb tíz próbálkozás és három perc, mire a nyersfotók a képszerkesztőben, majd az interneten landolnak. Megjelölések, rövid üzenetek, gyors impulzusok. Megjelent, szívecske.

Ezelőtt egy hónappal, valamikor a munka szent ünnepe után Zágonnal kimentünk a Vasutas Parkba két analóg fényképezőgéppel. Órákig kerestük a megfelelő helyszíneket, figyeltük az árnyékok dőlésszögét. Harminchat próbálkozás – sietni lehet, de nem érdemes. Ennél már csak a képek előhívása térhet el jobban a hétköznapi rutintól: a procedúrát megelőző alapos kutatómunka, a megfelelő hőmérséklet, előhívási idő és arányok kiszámítása. A vegyszer nem alkuképes és nem kegyelmez, sőt, bosszút áll, ha sürgetik. A szerkesztő már hozzászokott.

Négy órán keresztül dolgozunk a képek előhívásán. Hogy a sikeres előhívás eufóriájától ment gördülékenyebben a munkám utána, nem tudhatom. Egészen biztosan az is segített, hogy négy óra alatt egyszer sem pillantottam a telefonra. Néha behajítom a szerkesztőségi fiókomba, a kekszek alá, ne is lássam, ne halljam, hogy zümmög, ha üzennek. Még tanulom, hogyan kell akkora körültekintéssel bánni a szövegekkel, mint a vegyszerekkel. Még tanulom, hogyan kell szépen bánni az idővel.

‍