Hogy kerül Jung a gépterembe?

Koós Imola fotója

Balázs Imre József új kötetének bemutatójára március 3-án került sor a Bulgakov Kávéházban. A Jung a gépteremben című kötetet bemutatta, illetve a szerzővel beszélgetett Karácsonyi Zsolt.


Először arról, hogy milyen visszatérő motívumok figyelhetőek meg Balázs Imre József költészetében. A bemutatásra került kötetben is vannak például vidrák, alagutak, labirintusok, lépcsők, illetve a kötet egészén átívelő alámerülés-motívumok. Ott vagyunk a gépteremben, ahová a kötet nyitóversében bebocsátást nyertünk már, Balázs Imre József szavaival élve „magunkkal utazunk”. Saját elmondása szerint pedig ez az utazás már öt évvel ezelőtt, előző kötete befejezése után közvetlenül elkezdődött, amikor egy álom apropóján született meg a kötet nyitóverse, illetve egy olyan kötet-koncepció, amely később ugyan nem valósult meg, viszont valahogy mégis elvezette Jungot a gépterembe.

Koós Imola fotója


Egy olyan gépterembe, aminek szerves része az ember is. Karácsonyi Zsolt kérdésre válaszolva a szerző elmondta, hogy alapvető oppozíciót nem a természet és az ember között lát, hanem az ember és a gép között. „Magunkról mégis sokszor úgy beszélünk, mintha gépek lennénk, szükségünk van ugyanis bizonyos mankókra, analógiákra, hogy el tudjuk gondolni magunkat.” Ezzel kapcsolatban merül fel a kérdés, hogy mennyire magányos ez a világ, hogyan gondolható el az, aki belakja azt. Karácsonyi Zsolt meg is jegyzi, hogy ez egy kicsit olyan, mint amikor Tar Béla sci-fit rendez, ami nagyon lassú léptekkel halad egy előre meghatározott térben. Itt találkozunk a már jól ismert, új formákban, más és más kontextusban megjelenő, tág asszociációs hálóknak teret nyitó motívumokkal.


Egy „kollektív mi” felől kezdődik az utazás Jung nyomán. Balázs Imre József szerint Freuddal ellentétben ő az a pszichoanalitikus, aki inkább előrefelé megy az időben, és az individualizáció folyamatára fekteti a hangsúlyt. Így haladunk előre azon a szürrealista képekkel tarkított, nem szürrealista poétika szerint megírt útszakaszon, amely a kezdeti távolító mozgások mögött sejtetni engedi a gépteremben megbúvó individuumot is.

Koós Imola fotója