Hiánykóborlások finn és magyar valóságokban

Lehet-e boldogulni, ha hozományul egy összezavarodott családtörténetet kapunk? Milyen utakat és fájdalmakat kell bejárni ahhoz, hogy a rút kiskacsa-szindrómán túl lehessen lépni? Hogyan illeszkedhet a vágyott én és a reális én, és lesz-e belőle én-integritás? Mitől család a család, mit jelent az elfogadás, a sorsközösség, a magány? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszeget Tomi Kontio könyve, amely már címével az összemosottságot, a mássá válás és önazonosság kérdéseit anticipálja.

Ránézésre egyszerű történet ez. Valahol a világban él egy kiskutya, aki magára marad, kóborolni kezd, végül pedig egy hozzá hasonló hányatatott sorsú, magányos hajléktalan emberhez szegődik, így ketten róják tovább az utakat állomásról állomásra, szemetestől szemetesig.

Egy szerethető, sajnálatot keltő kutya és ember egymásra találása. A könnyen megkedvelhető történetet még közelebbivé hozza Elina Warsta színkavalkádja, a figurák arcának finom mozgásait felnagyító rajztechnika, hangsúlyozva és kompenzálva Macska és Borz szürkeségét, szomorúságát. A könyv szereplői dühösek és magányosak, bizonytalan kötődésűek vagy kitalációk. Illékony apafigurák („apa csavargó csahos volt, feslett farkcsóváló, egy könnyűvérű korcs. Mindenesetre apa mindig valami volt. Apa mese volt. Hol volt, hol nem volt. Köddé vált, mikor megszülettem…”, 6.), csalódott, mélyen szomorú anyafigurák („De anyám mindenről ezt mondta. Ne bízz senkiben és semmiben!”, 14.), magára maradt, összezavarodott gyermekfigurák. Széthulló családmodell, széthullott életek.

Macska, aki kutya belső monológja egyszerre szól(hat) felnőtteknek és gyermekeknek, lehetőséget és teret adva nemcsak újabb, olvasói belső monológoknak, hanem párbeszédeknek is. Az én megteremtése nehéz: „Én egy lánykutya voltam, akit Macskának hívtak. Nem bíztam magamban” (14.). A csalódások, családelhagyások, érzelmi árvaság nehéz. Mindezt tematizálni és verbalizálni nehéz. Jankó Szép Yvette tolmácsolásában Tomi Kontio könnyít – verbalizál, kérdez, önreflexióra hív, ajándékul adva egy szürke kóborkutya történetét.

Tomi Kontio: A kutya, akit Macskának hívtak. Fordította: Jankó Szép Yvette. Koinónia, Kolozsvár, 2021.

‍