Helyszínvadászat és coming out: Németh Gábor és Kiss Tibor Noé Sepsiszentgyörgyön

Csütörtök este újabb közönségtalálkozókkal folytatódott a Szent György Napok irodalmi programsorozata. Ezúttal Németh Gábor József Attila-díjas és Kiss Tibor Noé Békés Pál-díjas írót ismerhettük meg.

Tompa Réka fotója.
Németh Gáborral Szegő János kritikus beszélgetett a Bod Péter Megyei Könyvtárban, elsősorban az Egy mormota nyara című, tavaly megjelent regényéről, de szó került gyerekkoráról, pályakezdéséről és írói habitusáról is. A könyv címéül szolgáló Byron-idézet apropóján Szegő egy fölöttébb izgalmas kérdésfelvetéssel indított: mi a gyerekkor, meddig tart, véget ér-e egyáltalán, és mi köze mindennek az írás közben megtapasztalható állapothoz? Németh Gábor minderre filozófiai mélységekig hatoló, frappáns válaszokkal felelt, amelyekből megtudhattuk, a gyerekkor az utolsó igazán autentikus időszak az ember életében, hiszen ez az a kor, amikor még valóban szabad és magányos. Egyébként szerinte sosem ér véget, az alkotás időszakaiban ugyanis a teljes szabadság és a szélsőséges magány állapotai újraélhetők. Mindeközben persze mesélt saját gyerekkoráról, ennek helyszíneiről, olvasmányélményeiről, a sportújságírásba való beavatásáról és találkozásáról a kortárs magyar irodalommal. Aztán a beszélgetés ismét komolyabb fordulatot vett, Szegő az életmű és az alkotói én egységességéről kérdezett, Németh Gábortól pedig megtudtuk, nem a tudatosan építkező írok közé sorolja magát, viszont hisz az alkotói én egységes, egész életművön átvonuló alkatában. Karakterünket szerinte néhány nagyon korai, akár traumatikusnak is nevezhető erős élmény rajzolja ki, ami később mindent áthat, amit csinálunk. Ilyen értelemben beszélhetünk írói vagy kontemplatív alkatról, illetve alkati írókról, akik úgy vannak benne az életben, hogy „mindig három nagyon nehéz lépés távolságra vannak a dolgoktól.”

Tompa Réka fotója.
Ezt követően természetesen szó esett Németh írói stílusáról is, arról, hogy az Egy mormota nyara egyetlen hosszú, már-már egy lélegzetvétellel is kimondható mondat, és hogy mindez azért van így, mert az író egy zaklatott, szenvedélyes, a valóságot állandóan analizáló tudat működését akarta szemléltetni. Az összkép az persze ennél összetettebb, hiszen a regény főhőse egy helyszínvadász, aki történetesen Byron halálához keresi a megfelelő helyet, így hát Németh szövegében a szemlélődés térbelisége és optikája legalább olyan fontos, mint az észlelő tudat szövegfolyamban megnyilvánuló belső ritmikája. Végül a regény keletkezési körülményeiről tudhattunk meg érdekes részleteket: Németh Gábort tulajdonképpen egy 2004-es amszterdami utcajelenet inspirálta, amelyből számára egyértelműen kiderült, Európa elkövetkező száz éve egy őrületes kulturális hasadásról szól majd, és arról, hogy mindezzel mit tud kezdeni.

Vargyasi Levente fotója.
Az est második felében Kiss Tibor Noé íróval ismerkedhettünk a Tein Teaházban, vele Czinki Ferenc író beszélgetett tavaly újra kiadott első regényéről, az Inkognítóról. Ennek során megtudhattuk, életrajzi jellegű munkáról van szó, hiszen az író ebben a saját transzneműségét és az ennek felvállalásával járó traumatikus élményeit dolgozza fel. Coming out prózával van tehát dolgunk, amely a maga nemében mind ez idáig egyedülálló a magyar irodalomban.

Vargyasi Levente fotója.
A beszélgetésben szó került az írás terápiás szerepéről, önismereti dimenziójáról, de a közvetlen élményektől való eltávolodás és az írói fejlődés összefüggéseiről is. Végül Kiss Tibor Noé harmadik, készülő regényéről és írói működésmódjáról árult el műhelytitkokat. A felolvasások persze ezúttal sem maradtak el, előbb az Inkognítóból, majd a szerző második regényéből, az Aludnod kellene című regényéből hallhattunk részleteket.