.svg)
Kortárs angol irodalom, Bulgakov Kávéház. Vallasek Júlia Angolkeringő című esszékötetének bemutatóján a szerzővel Mihálycsa Erika, egyetemi oktató beszélgetett, aki többek között arra volt kíváncsi, hogy milyen szempontok voltak fontosak a könyvben szereplő szerzők és könyveik kiválasztásában, és kiemelte a tárgyalt írók összetett identitásait. Vallasek Júlia elmondta, nem gondolkodott szempontokban („legyek kíváncsi rá”). Az esszéírásnál muszáj az ember optimista legyen, hiszen jelenleg a magyar kritika- és esszéirodalomban nincs vagy alig van helye a külföldi kortárs szerzőknek és könyveknek. Ezt bizonyítja az is, hogy a kötetben tárgyalt könyvek több mint fele nem érhető el magyarul.
Az elején saját örömére írt esszéket, amik aztán a Helikonban jelentek meg rendszeresen a szintén Angolkeringőre keresztelt rovatban.
Az angol keringő a bécsinek egy érzelmesebb, lazább, kötetlenebb verziója, a szerző saját bevallása szerint ez esszéire is jellemző. Nem tudományos kritikákat állt szándékában írni, hanem olyan szerzőkkel és könyvekkel foglalkozni, amik hatottak rá, felkeltették érdeklődését.
A beszélgetés alatt megelevenedett, többek között, Julian Barnes, aki eleganciával és végtelen tudással reagál a világra, Annie Enright, ír származású író, aki kegyetlen őszinteséggel mutatja be az ír nagycsaládok mindennapjait, Doris Lessing egy nem annyira ismert műve, az időskori szerelemről szóló Love again, a nemi irányultsága miatt meghurcolt Jeanette Winterson nyelvi- és kifejezésvilága, Salman Rushdie szerethető narcizmusa, és a halálos fatwa, J.M Coetzee végtelen bűntudata, csonka testei, a fel-fel sejlő gondoskodó szeretete,emberi determinációi.
Mihálycsa Erika kérdésére, hogy miért olvassuk ezeket a könyveket, Vallasek egyszerűen azt válaszolta, hogy mindenkire ráhagyja, de elárulta, hogy ő azért szereti ennyire a kortárs angol irodalmat, mert nem keresik mindig a külső krízist: ezekben a történetekben a hétköznapi normalitás mélysége jelenik meg, ami sokkal intimebb.
