Hamarabb fogynak el a tanárok

Máig az egyik legizgalmasabb mozgóképes megjelenítése a román oktatásügy problémáinak Radu Jude Zűrös kettyintés, avagy pornó a diliházban (Babardeală cu bucluc sau porno balamuc) című filmjének kamarajelenete, amely pontosan ábrázolja azt, milyen elvárások érik a tanárokat, és milyen eszköztelenek mindezekkel szemben. A film középpontjában Emilia Chibu történelemtanárnő kiszivárgott házipornója áll, és miután az a diákokhoz is eljut, egy rendkívüli szülői értekezlet keretében a szülők döntenek arról, dolgozhat-e még tanárként az iskolában. Ugyanakkor a szülői értekezleten további aggályok merülnek fel tanári módszereit illetően: nem beszél eleget a román történelem nagyjairól, bezzeg „zsidó propagandáról” (vagyis a holokausztról) igen, és privát Facebook-oldalán bírálja a 2018-as családvédelmi referendumot. Ezzel kapcsolatban egy szülő megjegyzi, volt már példa hasonló kihágásra, „egy tanárnő levetített valami filmet két buzival, aztán meg azt mondta, hogy valami költők voltak” – hangzik el a filmben. Az említett eset megfilmesítését láthatjuk az Elfogy a levegőben.

Az eset valódi, és nem is kell messze mennünk érte: Adela Stan, a tordai Mihai Viteazul Kollégium romántanára 2017-ben azért távozott végleg a tanügyből, mert feljelentették, miután oktatási segédanyagként az Arthur Rimbaud és Paul Verlaine életét bemutató Teljes napfogyatkozás című filmet ajánlotta diákjainak otthoni megnézésre, hogy jobban megértsék, mit jelent az a dekadens atmoszféra és bohém életmód, amellyel majd bizonyos szimbolista költők verseiben találkozni fognak. Nem előzmények nélküli tehát a szovátai születésű rendező, Moldovai Katalin első nagyjátékfilmje, és többnyire hűen is ragaszkodik ezekhez az előzményekhez.

A film főszereplője Bauch Ana magyartanárnő (Krasznahorkai Ágnes), aki egyre romló egészségi állapotú édesanyja gondozása mellett igyekszik eleget tenni iskolai tennivalóinak is, rendhagyó oktatási segédanyagokat javasol a tananyag megértéséhez, elvállalja az iskola ünnepi műsorának megrendezését és még tehetséggondozással is foglalkozik, miközben külföldön orvosként dolgozó párjával fokozatosan eltávolodnak egymástól. A diákok körében igen népszerű tanárnőt azonban egy tizenegyedik osztályos diákja, Viktor édesapja feljelenti a tantervtől eltérő filmajánlat miatt, az ugyanis a két férfi költő romantikus kapcsolatát is szemlélteti. Ellentétben mindazzal, amit a romániai bürokráciáról sejthet a néző, a szülői panaszt meglepően komolyan veszik: hivatalos beiktatásra kerül, etikai bizottság alakul az iskolán belül, kihallgatások, felülvizsgálások és tanácskozások véget nem érő sora után az ügy újra és újra a tanfelügyelőség elé tárul, mivel Ana megfellebbezi a tanári autonómiáját sértő döntést. Mindez azonban árthat a jubileumára készülő Balassi Gimnázium hírnevének, elakadnak az iskolának megígért támogatások, és talán még az iskolai szlogent hirdető molinót sem lesz majd miből fedezni, így az iskolaigazgató (Skovrán Tünde) úgy dönt, a legjobb megoldás az lesz, ha Anát felfüggesztik. (Végül azért mégis elkészül a molinó, „150 éve képezzük a jövő nemzedékét a szabadság nevében” – hirdeti érezhető iróniával.)

Akárcsak a fentebb említett Jude-film esetében, az Elfogy a levegő is vitaszituációkban bontja ki igazán álláspontját: meddig tarthat a szülői beavatkozás a gyermeknevelésben, és meddig a tanári autonómia? Érinthet-e az iskolában olyan témákat egy tanár, amelyekről a szülő szándékosan hallgat otthon? Meddig terjed tanár, szülő és intézmény felelőssége? Izgalmas felvetések lehetnének ezek, amennyiben egy valós dilemmával és erős érvekkel alátámasztott álláspontokkal találkoznánk. Viszont a film nem dilemmán, hanem egy abszurd szituáción alapul, amelyben egyértelműen a tanárral szimpatizál a néző, és közel kétórás futamideje alatt az Elfogy a levegő csak erre épít: fokozza a főhős iránti szimpátiát (bemutatja egyre romló családi-magánéleti vagy kollegiális viszonyait, amit a főhős hősiesen bír, és még csak köszönni sem felejt el sosem), miközben a szemben álló fél álláspontja, még ha védhetetlen is, kidolgozatlan marad. Ennek fényében a klimaktikusnak szánt szülői gyűlés vagy a tanfelügyelőségi vitajelenet nem kerekedik ki igazán, sőt kifejezetten didaktikussá válik.

Ugyancsak ez érezhető a szereplők egymáshoz fűződő viszonyaiban. A tanárokat játszó színészek kiválóan jelenítik meg az általunk jól ismert tanártípusokat, Dimény Áron idealista-introvertált humán szakos tanára, Szász Anna mint az ünnepi műsor katonás karmestere, illetve a nemrégiben elhunyt Tordai Tekla bosszúálló biológiatanárnő-karaktere mind emlékezetes alakítások. Érthetetlen azonban, hogy bár szemtanúi a saját szakmájukkal szembeni visszaélésnek, mégis szinte teljesen eltűnik a szakmai szolidaritás, egyetlen kolléga kivételével a legtöbben még csak nem is csendben tűrik a történteket, hanem egyenesen Bauch Ana szabotálásán és megalázásán dolgoznak, holott a film elején bemutatott molinós ötletbörze épp azt bizonyította, hogy együttműködő a tanári közösség.

A leghitelesebb és egyben legizgalmasabb vita így épp a tanárokból álló etikai bizottsági gyűlésen bontakozik ki, ugyanis ez kényszeríti a tanárszereplőket arra, hogy saját magukra vonatkoztassanak a történtek alapján: „harminc éve tanítok, és a szülőknek mindig lesz véleménye”; „neked jólesne, ha a szülő akarná megmondani, hogy miről beszélhetsz és miről nem?” Ezek az ellenpólusok legizgalmasabban az igazgató szerepében egyesülnek: a kompromisszumok között őrlődő, autoriter, de mélyen emberi motivációjú iskolaigazgató tulajdonképpen a legkomplexebb szereplője a filmnek, és ebben sajnos nem akad párja.

A konfliktust kirobbantó apafigura esetében különösen érezhető a sematikusság. Elkerülhetetlen az egybevetés egy másik idén debütált filmmel, amely szintén politika és tanügy ütközetét vitte vászonra, nem meglepő tehát, hogy Reisz Gábor Magyarázat mindenre című filmjével többen párhuzamba állították az Elfogy a levegőt. A Reisz-filmben látszólag egy érettségin viselt nemzeti szimbólum és a sikertelen vizsga közötti összefüggés robbant ki országos felháborodást: egy tanár azért buktatta volna meg diákját, mert kokárdában ment szóbelizni. Többen tartották Reisz Gábor filmjét etalonnak mérlegelő álláspontja, párbeszédképző törekvései miatt, és bár nagyobb (politikai) diskurzusokban a patikamérlegen adagolt mérsékeltség inkább gyengíti a filmet, szereplők szintjén ez még jól működik. A tanár–diák konfliktus ábrázolása kifejezetten sikerült: Ábel szerint a tanára pikkel rá konzervatív és kormánypárti édesapja miatt, és a film nem foglal állást abban, hogy ez valós tapasztalat vagy egyszerű diákmentség. Nem meglepően a Magyarázat mindenre is vitaszituációban bonyolítja le a személyes-ideológiai ütközeteket, ezúttal a meghurcolt történelemtanár és a konzervatív édesapa között (hasonló szembesítésre az Elfogy a levegő is kísérletet tesz). Ebben az esetben viszont a vitának van alapja, referenciája. Az Elfogy a levegő vitájának viszont nem ágyaz meg semmi a filmben, a konfliktust kirobbantó apafigura pusztán személyes értékkülönbségekre hivatkozik („engem máshogy neveltek”, „nekem nincs bajom ezekkel, amíg nem tolják az arcomba…”), egyedül státusa teszi lehetővé, hogy panaszát komolyan vegyék („befolyásos ember”, ennél többet nem tudunk meg), és még csak nem is azért jelenti fel a tanárt, mert megtudja, hogy fia miatta lógta el a fociedzéseket a drámaszakkör javára, mert ez csak később derül ki. Bár első ránézésre nem tűnik sokkal kidolgozottabbnak Viktor jelleme sem, erre kifejezetten jó képi motivációval szolgál a film: mivel baráti-családi kapcsolatai jól láthatóan felszínesek, nem beszéli meg sérelmeit senkivel, érezhetően feszeng a drámaszakkörös foglalkozásokon. A néző is annyit lát belőle, mint környezete: „jó gyerek”, szorgos és tehetséges, ki gondolná, hogy ilyesmihez folyamodna. Megismerhetetlenségével magyarázható a film tragikus fordulata, és ahogy több narratív ponton, ebben is visszafogott eszközökhöz nyúl az Elfogy a levegő, a diktafonról lejátszott versszavalat és a közeli felvételek emberi dimenzióba emelik a történteket, és bár ez a fordulat sokaknak hatásvadásznak tűnhet, számomra az egyik kifejezetten következetesen felépített aspektusa volt a cselekménynek.

Az Elfogy a levegő épp akkor a legbeszédesebb, amikor nem akar sokat mondani. Első filmes vállalkozásként érdemes tehát türelemmel, mégis egyfajta szigorral tekinteni rá. A téma, amelyet vászonra visz, fontos, sőt megkerülhetetlen. Aktualitása mind a romániai oktatásügy maradiságával (például a szexuális nevelést vagy a sorozatos tanársztrájkok által tematizált alulfizetettséget illetően), mind a magyarországi törvénymódosítások fényében (az úgynevezett gyermekvédelmi törvény, illetve a tanári státust módosító „bosszútörvény” bevezetésével) nagyon is indokolt. Egy fontos film azonban még nem lesz jó film, és az Elfogy a levegő sajnos nem csupán forgatókönyvében és felvetéseiben, de technikai szinten sem mindig brillírozik. Olyan szembetűnő filmes bakik láttak végül napvilágot, mint például a zárójelenet hirtelen járműcseréje (a főhőshöz jól illő huszonéves Opel Corsa C a következő vágásra egy sokkal újabb Honda belsejét kapja meg); a meglepően visszafogott gimis házibuliban pedig az egyik szereplő kiabálva kérdez, mire a másik szinte suttogva válaszol.

Mindeközben igényes és konzisztens képi világgal rendelkezik: a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium geometrikus formavilága, fényes folyosói és enyhe díszítettsége jól tükrözi a tipikus erdélyi iskola belsejét, valamint a csíkszeredai megyeháza rideg kőborítása és egyenes vonalai is hiteles tanfelügyelőséggé teszik. A többnyire kékekből és barnákból álló visszafogott, pasztelles színpaletta is kiváló hangulatot teremt a filmhez. A drámaszakkör dinamikussága, illetve a kasszapulton vagy a tanári asztalon végignyúló snittek izgalmasan egészítik ki a statikusabb jeleneteket, így egészen változatos képi megoldások születtek arra, hogy a szereplők különböző helyiségekben vagy épp egy lakótelepi játszótéren beszélgetnek.

Még ha helyenként némiképp didaktikusan is teszi, fontos üzenetet közvetít az Elfogy a levegő: egy olyan esemény filmes lenyomata, amely jelen esetben ritkaságnak tűnhet, mégis az oktatásügy folyamatos kivéreztetésével, a tanári szakma megbecsültségének csökkenésével még nagyobb rendszerszintű problémává fog válni. És hamarabb fognak elfogyni a tanárok, mint a levegő.

‍

Elfogy a levegő, színes magyar nagyjátékfilm, 104 perc, 2023. Rendező: Moldovai Katalin. Forgatókönyvíró: Moldovai Katalin, Palóczi Zita. Operatőr: Táborosi András. Vágó: Soltész Orsolya. Zene: Cári Tibor. Szereplők: Krasznahorkai Ágnes, Skovrán Tünde, Dimény Áron, Tordai Tekla, Bölönyi Zsolt, Sándor Soma, Lőrincz Ágnes, Kerekes Barbara, Blénesi Kincső, Bokor Barna.

‍