Cseh korona.
Van az én „civil” szakmámban, az informatikai menedzsmentben egy agilis elnevezésű munkamódszer, aminek egyik legfontosabb része a retrospektív értékelés. Nem boszorkányság ez, végeredményben csak annyi, hogy lajstromba vesszük, mit csináltunk jól, mit kell legközelebb majd jobban, és milyen ötleteket volna érdemes a továbbiakban kipróbálni.
Na most, alkalmazzuk ezt a k.vírusra. Csak csavarunk egy kicsit rajta.
Kezdjük azzal, mi az, amit korábban csináltunk, de most már egy ideje nem. És mit csinálunk helyette. És mi az, amit nem fogunk.
Nem utazunk például Brassóba Corona expresszel. Máshogy sem, merthogy zárva a határ, de azzal meg pláne nem. Fapadossal sem repülünk Londonba néhánytíz euróért, mondván, milyen jó hepaj volna a hétvégén megnézni a Buckingham Palace-t. Egyrészt mert a fapados sem repül, nem hogy mi, másrészt meg ugyan ki keresné ilyenkor a koronás fők közelségét. S ha már a koronánál tartunk, itt, Csehországban nehéz elkerülni, hogy vele fizessen az ember – de ha egyszer muszáj, akkor inkább kártyával vagy okostelefonnal tesszük. Nem fogdossuk a koronát, nem adjuk tovább másoknak, helyette inkább kijátsszuk a koronakártyát. Mindemellett az a régi dilemma is örökre megoldódott, hogy ha valakitől angol nyelvű önéletrajzra van szükségünk, akkor pontosan mit is kérünk tőle. A jelentkező resumée-je jöhet. Ha c.v.-je is van, azt tartsa meg magának.
Nem költünk villamosbérletre, sem pedig parkolásra, merthogy az iroda zárva van, helyette itthonról dolgozunk kétszer annyit, mint előtte. (Legalábbis azok, akik brit bankok és biztosítók internetes platformjainak fejlesztését vezénylik, mint én – a maszkgyártók és az orvosok-ápolónők munkája mellett talán ez az egyetlen olyan üzletág, amit felpörgetett a k.vírus.) Az íróasztalnál ülés úszással történű ellensúlyozása határozatlan időre felfüggesztetetett. Miképpen a munkahelyi stressz efelé divatos kezelése is – most nincs az, és nem lesz egy darabig, hogy a dugig tömött cseh sörözőkben is szorítanak helyet neked a padon, mert hogy azokban a cseh sörözőkben, amelyek újranyitottak, az asztalok között szabadon hagyni hivatott két méter szorítja egymástól távolra a vendégeket. Viszont csúcskategóriás olasz borokat már március eleje óta arcpirító árengedménnyel kaphatni – nem tudom, kitől származik az elmélet, miszerint a k.vírus képes a Szicília-Brünn távolságot is túlélni a palackban, de áldassék a neve.
Az új regényünket sem mutatjuk be június elején az Ünnepi Könyvhéten, mert idén júniusban nem lett olyan. Nem is festene jól a dedikálásra vágyó olvasókkal tartani a két méteres társadalmi távolságot. Majd ha lehull a korona, akkor igen, és akkor talán Kolozsváron is.
(De a kéziratot újraírni, hogy a Szent Korona szókapcsolat előfordulásait lábjegyzeteljem a félreértések elkerülése végett, csak azért sem fogom.)