.svg)
Kenéz Ferenc 80. évfordulóját ünnepli idén, mely alkalomra megjelent Babkoszorú c. kötet (Kriterion, 2024) régi és még publikálatlan verseket egyaránt tartalmaz. A 13. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretén belül, a Bánffy-udvarban szervezett író-olvasó találkozón, június 27-én délután a költő beszélgetőtársa Papp Attila Zsolt.
H. Szabó Gyula, a kötet szerkesztője jókívánsággal köszönti a költőt: „Isten éltessen és dolgoztasson téged tovább, kedves Ferenc.” Papp Attila Zsolt rögtön épít a szerkesztő gondolatára: hogyan dolgoztassa Isten tovább Kenéz Ferencet, ha a Babkoszorú az utolsó verseskönyv, ahogyan azt a kötet alcíme jelzi? Vagy ez az alcím a címhez hasonlóan ironikus hangnemben értelmezendő? Kenéz Ferenc határozottan kijelenti: „Magamtól verseskönyv összeállításába nem kezdek bele.” Az alcím viszont többnyire gúnyolódás, mintegy önmagával is; karakteres cím mellé karakteres alcím dukál – teszi hozzá –, amit inkább idézőjeles módon érdemes értelmezni, hiszen az írás továbbra is életének része marad. Ennek ellenére úgy gondolja, a költészet nem való az öregnek, sokkal inkább a fiatalé – ő a pontot ezzel az alcímmel tette ki.
Papp Attila Zsolt arra kíváncsi, olvashatjuk-e a kötetet egyfajta hagyatkozásként is? A borítón a szerző ajándékverseknek nevezi költeményeit, a versek mellett utólag íródott ajánlásokat találunk, amelyek megszólítják azokat, akikkel a szerző közeli viszonyt ápol(t) vagy ápolhatott volna. Kenéz mosolyogva jegyzi meg: az ő hagyatéka egy 42-es cipősdobozban is elfér, hiszen sosem gyűjtött vonatjegyeket, esetleg fényképeket, nem dokumentálta életét. Kenéz szerint ez a kötet nem a hagyományos értelemben hagyatkozás: nem csupán a szeretteit vette számba, hanem olyanokat is, akikkel életében nem találkozott. A versei világából indult ki, majd ehhez kereste azt a személyt, akinek világa közel áll a verséhez, „így talán nem is versesgyűjtemény ez, hanem lélekgyűjtemény” – olvashatjuk a kötet borítóján.
A versek nem csak személyeket implikálnak, hanem történeteket, élményeket, kapcsolódási pontokat hordoznak. Kenéz Ferenc szerint a versei mindig is többet tudtak, mint ő maga, egy vers-est gondolatát is felveti, ahol nem neki kell beszélnie, hiszen megteszik ezt helyette a versei; Papp Attila Zsolt egyik kérdésére is szívesebben válaszol versével. Minden versről eszébe jut egy történet, örömmel meg is osztja a jelenlévőkkel. Papp Attila Zsolt izgalmas vállalkozásnak tartana egy olyan író-olvasó estet is, ahol egy-egy vers felolvasását követően egy-egy történet hangzana el a költő életéből. A versek így teszik ki a Kenéz-életművet és annak hátterét, városokkal, emberekkel, történetekkel, hiszen minden vers egy-egy mozzanatot a költő életéből. Egy-egy életmozzanat, egy-egy vers abból a bizonyos 42-es cipősdobozból.
