„ha jól telik, ha nem telik jól, legalább telik”

Botházi Mária Fűnyíró a Tündérkertben című legújabb kötete 2022-ben jelent meg a Koinónia Kiadó gondozásában. A szövegekben a mindenkori erdélyi ember szokásai, mentalitása, életritmusa és a mindennapok kisebb-nagyobb dilemmái mind-mind felfejtésre kerülnek. Az olvasói ismerősségérzés mintegy életet ad a szövegeknek: van valami groteszk libabőrözés az olvasás közbeni fel-felkacagásokban. Több ez, mint az írói iróniával való rezonancia vagy a görbetükör-tartás élménye. Maga az aha-élmény testközelből, az és tényleg így – ….

A rövid, feszesen szerkesztett szövegek kortól és időtől függetlenül hatnak így az olvasóra. Nincs szükség más közös találkozási pontokra, az egyetlen, ami összeköt, az erdélyiség – ebből kifolyólag válik nagyon közeli ismerőssé a szövegvilág. Ha nem én, az idősebb generációbeli ismerőseim biztosan. Ha ők sem, akkor van olyan régi ismerős, rokon, akinek a szállóigévé vált történetei között felüti a fejét valami nagyon erdélyies. Pozitív élmény ez az időtlenségtapasztalat, nemcsak kacagáslehetőség az erdélyi ember saját monyókolásain, hanem egyfajta perspektíva kínálása is valami belső kohéziós erőre, ami kifele, más kultúrák számára gyakran érthetetlen lehet. Miért hordunk „pizsamát” napközben? Miért érezzük szükségét valami örök készenléti állapotnak? Miért tartogatjuk az „ünneplőt” nehezebb időkre? És miért foglalkozunk mindig a más dolgával? A félelmen, az elnyomásélményen és a létjogosultságért való örökös küszködésen szocializálódott erdélyi társadalom automatikussá vált működésmódjai mutatkoznak meg a szövegekben mindenféle írói minősítéstől mentesen, mintegy objektív lencsén keresztüli ábrázolásban.

Az önsajnálkozás, valami nem múló borúlátás, a dolgokban rejlő turpisság feltételezése, a kivándorlás dilemmája, a kiskanállal evés. A szép kanapét pokróccal letakarni, hogy ne sérüljön, kérdés nélkül a nehezebbet választani, mert „csak kímélték az újat a régivel” (72.), és különben is, hogy néz az ki, hogy – kezdődik a kérdés, a befejezése végeláthatatlan, visszaköszön a mozdulatokban, döntésekben, világlátásokban.

A címválasztás, akárcsak a szövegek, egyfajta belülről értésre alapoz, ugyanakkor megnyitja a művet a tág célközönség felé. A mitizált erdélyiség a Tündérkert fogalmában ismerős csengésű mind az Erdélyben élő, mind az Erdélyt látogató olvasók számára. Talán ez az univerzalitás az, amely révén a szövegek nyelvezete, hangvétele és a láttatott valóság bárki és mindenki számára megközelíthető lesz – a különbség talán a zsigeri, szubjektív valóságértelmezésben vagy egy objektívebb, látleletszerű olvasatban rejlik.

‍

Botházi Mária: Fűnyíró a Tündérkertben. Koinónia, Kolozsvár, 2022.

‍