.svg)
November 16-án, szombaton a 25. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár harmadik napján kettőkor az Irodalmi Kávéház szolgált helyszínéül Győrfi Kata könyvbemutatójának. A Jelenkor Kiadó gondozásában alig pár hete megjelent Te alszol mélyebben című kötetéről a szerzővel Sárközy Bence, a Jelenkor igazgatója beszélgetett.
Bevezetésképpen a kötet elkészülését tematizálta, rákérdezve arra folyamatra, amely végül a kezükben tartott kész kötetet eredményezte. Győrfi válaszában kitért arra, hogy a kötet gondolata már régóta foglalkoztatta; elmesélte, hogy egy időben tudatosan koncepcióban gondolkodott és aszerint is próbált verseket írni. Amikor ezzel felhagyott, és idővel egy nagyobb szövegkorpusz összeállt, megmutatta azt Nemes Z, Máriónak, aki negatív kritikaként csak az egyhangúságot emelte ki, mondván, hogy a szövegei mind ugyanarról szólnak. Elmondása szerint ez számára egy pozitív visszajelzés volt, ugyanis megerősítette abban, hogy hiába volt kénytelen lemondani a kötetkoncepció szerinti írásról, a szövegei ezek szerint mégis maguktól szerveződtek.
A magány különösen az első ciklusban több szövegének is központi eleme, amiről nevetve jegyezte meg, hogy nem olyan rossz dolog, mint amennyire félünk tőle. Elismerte, hogy néha valóban nyomasztó tud lenni, azonban úgy van vele, hogy akárcsak a szomorúságot, úgy a magányt is szereti; szereti megélni.
Sárközy a kötetcímből és a szövegek egészéből kiindulva a következőkben az alvásra mint elsődleges szervezőelvre kérdezett rá, a szerző pedig kifejtette, hogy az alvás nemcsak a kötetet, hanem voltaképpen az életet is szervezi, meghatározza a mindennapjainkat, ugyanis hiába tudjuk, hogy az életünkből alusszuk át az órákat, mégis gyakran egész nap az alvást várjuk. Mosolyogva tette hozzá, hogy talán túlságosan egyszerű lenne az alvás kiemelkedő szerepét azzal az egyébként valóságos ténnyel lezárni, hogy egy időben insomniás volt.
Egy további megfigyelése Sárközy Bencének a testiség hangsúlytalansága volt: rákérdezett, hogy miért jelenik meg a testiség szinte teljesen alakiságig árnyalva. „Ez egy ilyen kötet” - hangzik először a válasz, majd kiemeli, hogy azzal az irodalmi közeggel kapcsolatban, amibe ő beleszocializálódott gyakran úgy érezte, hogy túltengenek a testiségre utaló jelek és szimbólumok. Soha nem ennek ellenében írt, egyszerűen csak nem szívesen olvasott újra meg újra ilyen szövegeket, így ő maga inkább nem írt ilyenekről. Ugyanez a véleménye arról az egyszerűségről, amit G. István László is megemlít a kötet hátulján szereplő fülszövegében: „Semmi okoskodás, semmi bölcsészszöveg. Elemien egyszerű és felkavaró ellenpontok.” Ezzel kapcsolatban is hasonló a véleménye: nem szereti azokat a szövegeket, amikhez nem érzi magát elégnek, amelyektől butának érzi magát. Éppen ezért nem írt ilyeneket, hanem inkább mindenki számára érthető szövegekkel és témákkal dolgozik.
Hogy jobb betekintést nyerhessünk a kötetbe, Győrfi Kata többször is felolvasott belőle néhány verset, majd az esemény dedikálással zárult.
