Gyerekszív

Jász Attila Hétköznapi királyságok című, 2022-ben megjelent gyermekkönyve életkollázs. Gyermekszemmel és finom érzékenységgel vezeti át olvasóját a hét napjain keresztül az élet lapjain is. Nyelvezete könnyed, dallamos, szójátékokra és a gyereknyelvi újításokra alapoz, mint a pamut vagy Pisállat-kereskedés, a pulóver lehet köpött és az étel fúj, ha a fűszernövény túl unalmas, és ezért inkább fülszőrnövényeket képzelünk el a tányérban úszni. Humorral és iróniával ad új értelmet a szavaknak, ezáltal pedig a körülöttünk formálódó valóságot is újrateremti. Ez a fajta kíváncsiság, a körülöttünk levő világ letapogathatósága és kreatív befogadása egyszerre kelt ismerősségérzetet, eszünkbe juttatva ismerős gyerekeket, ugyanakkor a különcség, a gyerekek körül és gyerekekben megszülető megfoghatatlan is megelevenedik a sorok között.

A játékosság, fáradhatatlanság és teremtő energiák, valamint a kreatív naplószerű szerkezet gyerek és felnőtt olvasók számára egyaránt élvezhető. Gyermekirodalmi műként az edukatív, infantilizálástól mentes nyelvi környezet, valamint az ábrázolt problematikák is jelentőssé, szerethetővé teszik. Ilyen a bullying tapasztalata és a kirekesztettség, a probléma felismerése és az áldozathoz való empatikus odafordulás, valamint a lírai hang láthatatlanságérzése, a beilleszkedés nehézségei, amelyek egyaránt érintik a gyerek- és felnőtt-társadalmat is: „Amikor előjöttem, csak nevettek / a többiek, és én nem akartam tovább / ilyet játszani. / Féltem, hogy megint nem találnak meg, / aztán elfelejtkeznek rólam, (…).” (Bújócskaszerda, 9.), és „A kövér fiút minden szerdán / azzal csúfolják az iskolában, hogy dagadék, / olyankor a kövérsége mellé még el is vörösödik, / csúnya is lesz, és végül mindig elsírja magát. / A nagyobb fiúk pedig mindig ezt akarják elérni (…)” (A kövér fiút minden szerdán, 22.).

A hétköznapokban megélt események, az erdőbarangolás, a késői fennmaradások, a nagyszülőknél töltött vakációkban a Téli-pályaudvar, nagymama köp/tött pulóvere, a kora reggeli kelések és az ébresztőóriás, a pápaszem(es) lét sokszínűsége mellett végigvonulnak a köteten a családon belüli diszfunkciók és a halál valósága is. Az apák és nagyanyák hiánya meghatározza a lírai én hétköznapi és hétvégi királyság-élményét: „azt hiszik, nem értem, hogy / apáról hallgatnak előttem / fagyosan” (Télipályaudvar, 37.), és „Két macskám is lesz majd, ha az új apukámhoz költözünk (…).” (Jókeddvű történet, 46.). Jász érzékenyen nyúl a halál, az elmúlás és a gyászfeldolgozás gyermekek által megélt folyamatához, ábrázolásmódja egyszerre van tele a gyermeki játékossággal és életvidámsággal, valamint a nincs többé érthetetlenségével és fájdalmával: „Nem is sejtettem, hogy ilyen nehéz / az a halhatatlanság, jobb lett volna, / ha a nagyi is az, együtt minden / könnyebb lenne, / vagyis volt” (Csütörtöki halhatatlanság, 23.).

A Sipos Gaudi Tünde színes, életteli képi világa és Jász Attila könnyed hangvételű, olvasmányos szövegvilága közti dinamika teremti meg az életkollázst. Gyermekekről, gyermekeknek, kapcsolatokról, hiánytapasztalatról, a világban való helykeresésről. Vidámságról és fájdalomról. Sok-sok szeretettel és érzékenységgel.

‍