Gyereknyelvet alkotni. Borsodi L. László könyvbemutatójáról

„Nem tudtam eldönteni, hogy ők most kivel tartanak, velem vagy a piros pöttyökkel?” – kérdezi Regina, akinek szülei arra kérik a himlős kislányt, maradjon otthon. Borsodi L. László 2020-ban megjelent meséskönyve (Regina) egy göndör hajú kislány kalandos mindennapjainak története. A kötet bemutatójára szombaton délután került sor a Bánffy-palota udvarán, a 10. Kolozsvári Könyvhét keretén belül; a szerzővel Karácsonyi Zsolt beszélgetett. Borsodi L. László meséskönyve az óvodáskor története, Karácsonyi Zsolt arra volt kíváncsi, hogyan lehet megragadni egy jellegzetes gyereknyelvet és logikát, milyen nehézségekbe ütközhet a szerző, és honnan inspirálódhat? Ennek kapcsán az is felmerült, mennyiben használta Borsodi a saját gyerekkori emlékeit? A szerző gyerekkori tapasztalatait leginkább felnőtt kötetekben írta meg, úgy érzi, tudatosan semmiképp sem használta fel ezeket a Reginához. Megosztotta a jelenlévőkkel, felesége vezetett régen gyereknaplót, ezt lapozgatva gyűjtött inspirációt. Sőt, legnagyobb kritikusai is saját gyerekei voltak, nekik olvasott fel meséket, hogy arra a nyelvre kapjon őszinte reflexiót, amit tulajdonképpen gyerekei nyelveként alkotott meg. A legnagyobb nehézség a szerző szerint, hogy ne legyen mesterkélt a szöveg, és közel se „gyügyögjön”.

Borsodi L. László a 10. Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten. Fotó: Szentes Zágon
Karácsonyi Zsolt kiemelte Borsodi térhasználatát, azt, ahogyan az általa teremtett világban különböző helyszínek egészítik ki egymást, példaként említette a városi és vidéki környezetet, vagy éppen a tengerpartot. Alapvetően a családi otthon köré csoportosulnak az események, de Borsodi fontosnak tartja, hogy a gyereknek lehetősége adódjon más terekbe átlépni, és a „kint” tapasztalatát átélni. Regina a benti teret (tömbházlakás) is képes jól belakni, de a kimozdulás a már ismert terekből szükségessé válik. A „kint” a meséskötetben játszótér, a teljes szabadság, kaland és életöröm. A gyerekkor viszont nem csupán ennyit jelent, a kötet a megrendítő és fájdalmas pillanatokat sem hallgatja el, Borsodi külön kiemelte, hogy ezeket semmiképpen sem akarta elmosni.