.svg)
Egyetlen ruhám volt, drapp alapon barna kockák, abban jártam iskolába. Anyám már fekvő beteg volt, nem tudott a varrodában dolgozni, ahonnan korábban anyagdarabokat hozott haza és ruhát varrt nekem. Délután a vénasszonyok a ruhámat a terrakottakályha mellé tették, megszárították, és hétfőn újra rám adták. Gazdag sváb és zsidó családok kislányai voltak az osztálytársaim, engem szegénységem miatt lenéztek. Janka nővér, a tanítónő odatett engem, hogy minden nap mossam le a kis vécéket, ő délután a padomba becsempészett két szelet tésztát, amit a konyhás nővérek adtak neki. Elbújtam a fogasok világába, és felfaltam a finom tésztát. Éhes voltam és nyomorult. Janka nővér és köztem soha nem esett szó erről az adományról, ez volt a mi összeesküvésünk.
A lányok panaszkodni kezdtek Janka nővérnek: „A Tóth büdös, a Tóthnak szaga van”. Tényleg volt szagom, mert a fövő cukor szaga beivódott szegényes ruhámba. Janka nővér kihívott a katedrához és megszagolt, azt mondta: „Rózsika, neked tényleg szagod van”. Két apáca hazakísért engem, s ők rögtön felszippantották a fövő cukor bűzét. Az aradi cukorgyárnegyedben ilyen volt a világ szaga. Janka nővér az utolsó padba tessékelt engem, ott ült még egy kislány, a Gantner Giza, az apja állatorvos volt, az anyja gyógyszerész. Gantner Giza rátette a kezét az én kezemre és megsimogatott. Itt kezdődött a barátságunk, ami hatvan évig tartott. Gantner néni Giza kinőtt ruháit nekem adta, délben kis lábasban csuszpájszt küldött, amit Giza kihozott a lugasba, nehogy az öreg nők felfalják.
Hittanórát is beiktattak a tanrendbe, jött egy ősz hajú, öreg pap, kezében egy dobozban színes kréta, azokkal rajzolta fel a fali táblákra a bibliai jeleneteket. Nekem soha senki nem mondott esti mesét, ezt az űrt töltötte be Gruber páter. Egyszer gondoltam egy nagyot, és kibattyogtam a magas katedrához, odaültem, mert éreztem: érintkezésbe kell lépnem Gruber páterrel. Jó erősen megfogtam a reverenda alját, az érzelmek belőlem átviharzottak az öreg papba, aki kezével rásimított szőke hajamra. Ez új és ismeretlen érzést hozott nekem. A falitáblánál én tartottam Gruber páter keze alá a krétás dobozt. Az osztály elfogadta ezt az intimitást. Ebbe a kiöltöztetett, gazdag kislányok nem szólhattak bele. Gruber páter minden hittanórára hozott nekem egy hajtogatott, finom vajaskiflit. Ez a kapcsolat az öreg páterrel szintén a kettőnk titka maradt.
Ez a barátság évekig virágzott így. Otthon, a konyhában felmondtam az öregasszonyoknak, amit a falitáblán láttam. Szájtátva hallgatták. Azt hiszem, ez volt az a történés, ami megalapozta írói tehetségemet. Oláh Tibor esperes, az apácák gyóntatója, kihívott a folyosóra, és kifaggatott erről a kapcsolatról. Ezután Oláh esperesnek is én lettem a kedvence. Janka nővér néhányszor kiküldött a zárda kertjébe gyomlálni. A távolság a gazdag lányok tábora és köztem egyre csak nőtt. Oláh Tibortól tudtam meg (negyedikes lehettem), hogy Janka nővért megbüntették miattam, merthogy tanítványt dolgoztatott. Ezután Janka nővér elhagyta a zárdát, újra Boriska lett és egy özvegyemberhez ment feleségül, egy tanárhoz, akinek már két gyereke volt.
Néha az aradi Felsőtemetőben elmegyek Gruber páter sírjához. Meg kell neki vajon köszönni valamit?
