Gershwin – Taillard tükrében

Makkai István: Mező dimenzió
A mindenévi Kolozsvári Zenei Ősznek – a Transilvania Állami Filharmónia rendszerint nagyszabású „házifesztiváljának” – a 2021-es koncertsorozatán is mély nyomokat hagytak a második járványesztendő országos és városi óvintézkedései. A programban a szokásosnál több kamarazenekari, illetve egyéni előadói produkció kapott helyet, persze az Egyetemiek Házánál jóval kisebb, alternatív terekben is. A programösszeállítás ennek dacára (vagy épp emiatt?) igen változatosra sikerült. A sok említésre méltó esemény közül most csak egyetlen koncert egyetlen darabjáról essék szó.
A 16. századi németalföldi Tylman/Tielman Susatónak (avagy Soestnek) a Danserye sorozatából kiemelt, John Iveson által rézfúvós-kvintettre alkalmazott Öt reneszánsz tánca és a 2010-ben meghalt amerikai Bill Holcombe altszaxofonra és fúvóskvintettre notált Blues Concertója mellett nagy érdeklődés előzte meg Gershwin szimfonikus fantáziáját, az Egy amerikai Párizsban Jean-François Taillard által rézkvintettre hangszerelt változatát. (A kolozsvári filharmónia fúvósötösét a trombitás Gyarmati Gábor és Iosif Sătmărean, a kürtös Gabriel Cupşa, a harsonán játszó Leonard Neamţ-Gilovan és a tubán játszó Alexandru Corlan alkotja, vendégként pódiumra lépett a trombitás Gabriel Posdărescu, a Hollcombe-szaxofonverseny szólistája pedig Réman Zoltán volt.)
Az Egy amerikai Párizsban nem véletlenül érett kilenc évtized alatt Gershwin egyik legismertebb alkotásává (a premier 1928. december 13-án a Carnegie Hallban volt). Az akkori szimfonikumba bő energiával beszüremkedő afroamerikai zenei nyelv varázsa, a ritmikai felfedezések mámora, a fúvós instrumentumok hangzásának kombinációvégtelenségét megmutatni képes szerzői erudíció, de épp úgy a (még) burjánzó gazdasági derűlátás – nem utolsósorban az amerikai excepcionalizmus hatására – mind ott van ebben a szimfonikus nagyépületben. Gershwin csakugyan nem fukarkodott az orkesztrációban: a vonóskaron kívül három fuvola, két oboa, angolkürt, három klarinét, két fagott, négy kürt, három trombita, három harsona, tuba, három szaxofon, változatos fajtájú ütőhangszerek és cseleszta vesz részt a zenekarban, de még autódudák is felharsannak olykor.
Világismert alkotás, hatalmas zenekari apparátus. De mi lesz ebből Taillard füle és elméje nyomán – mindössze öt fúvóshangszeren? Nem nehéz felismerni, hogy a kérdés csak azzal az előfeltétellel érvényes: merő reprodukciót várunk egy szimfonikus mű kamaraegyüttesre átírt változatától. De vajon helyes-e ez az előfeltétel? Mi indokolná azt, hogy Gershwinből kiindulva csak és kizárólag Gershwin mintegy szolgai másolását várhatjuk el – esetünkben – Taillard-tól? Nem olyan-e ez az elvárás, mint hogyha egy portréfestő egyetlen számba jöhető erényeként csakis a modellel való hűséges megfelelést (a „hasonlítást”) ismernénk el és magasztalnánk? Taillard átirata márpedig önálló kamarazenekari műként is érvényes, redukciója egy kisegyüttest illető elváráskomplexum teljességét kielégíti. Életérzése, a Gershwin-féle boldogságra születettség, az American way of life mindenestől benne van, kisebb körben és egészben.
A svájci La Chaux-de-Fond-ban született Jean-François Taillard nemcsak elismert kürtművész, de rendkívül termékeny hangszerelő zenész is, aki fúvószenekarok vagy fúvós kamaraegyüttesek számára fogalmaz át nagyzenekari műveket, gyakran speciális megrendelésekre. Ekként például átiratokat készített a Baltimore-i Szimfonikusoknak, a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekarának, a moszkvai Balsoj Zenekarnak, a Bécsi Szimfonikusoknak, a Bázeli Szimfonikusoknak, a Cappella Gabettának. Ugyanakkor neves szólisták is gyakran veszik igénybe hangszerelő tudását. Ekként például a csellista Sol Gabetta és olyan kiváló énekesnők sora, mint Montserrat Caballé, Elena Moşuc, Vesszelina Karaszova, Simone Kermes vagy Cecilia Bartoli. Taillard egyik kiemelkedő teljesítménye Ravel Couperin sírja (Le Tombeau de Couperin) című zongorára írt, hattételes barokk szvitjének – voltaképpen első világháborús „gyászzene-sorozatának” – nagyzenekari átirata, ezt a Bázeli Szimfonikusok adták elő egy hanglemezgyártó cég megbízásából. A Gershwin-átirat nem tartozik Taillard legismertebb alkotásai közé, de egy rézfúvós kvintett életében igazi esemény, megmutatásra méltó teljesítmény. Jó volt Kolozsváron hallani.