Gaál András 80

A Csíki Székely Múzeumban április 17-ig látogatható az a kiállítás, amely a március 9-én 80. születésnapját ünneplő gyergyóditrói születésű festőművész, Gaál András munkásságából válogat. Az öt múzeumi nagytermet elfoglaló tárlat több mint száz alkotást sorakoztat fel, egyenrangúan kezelve a különböző technikákat. Gaál András eddig közel 1500 képet festett, most többnyire a saját tulajdonában levő, a Pro Ditró Egyesületnél található, illetve a gyergyószárhegyi gyűjteményből válogatott. Egy olyan Gaál Andrást láthatunk, aki bravúrosan bánik az olajjal, akrillal, mesteri akvarelleket, pácképeket és paszetelleket készít. Erdélyi és pannonhalmi tájai uralják a kiállítást, a vászonra nyomott és ott kikevert olajjal, akrillal rögzített benyomásai, élénk színsávokban kirajzolódó expresszív látomásai, ahol a valamikor látottak gyakran leválnak a vászonról, hogy átadják helyüket a festői történéseknek. Időnként csak egy-egy részlet vagy képcím emlékeztet a képre vitt táj konkrétságára.
Gaál András, a természetet tartva legfőbb tanítómesterének, mindig szívesen alkotott vízfestékkel is. Ha volt jó festéke és Whatman-papírja, akvarellezni kezdett. Bár ezzel a technikával készített képein is gyakran jelen van a sajátosan gaálandrásos, egymástól határozottan elkülönülő, színsávokra tagolt látvány, monumentális akvarelljeit mégis inkább a finom átmenetek teszik izgalmassá, a határozott körvonalak, és a határaikat vesztő színfoltok kiszámíthatatlan, mégis egyensúlyban tartható játéka. Ugyanakkor az is érdekes, ahogy egy-egy akvarellje mintha ellentmondana a vízfestés alapvető tulajdonságainak. Éles, szálkás, rajzos festmények ezek.
Bár tájképfestőként emlegetik elősorban, gyakran portrézik. Akár olajjal, akár vízfestékkel vagy pasztellel dolgozik, mindig nagyon gyorsan készíti el portréit.
Mintha életének minden jelentős figuráját meg kívánná örökíteni, rögzíteni róluk egy képet, a történelmi, a helyi személyiségektől a barátokig, családtagokig. Ezek közül talán azok a leglátványosabb portrék, ahol a tájképek színsávjai a megjelenített alak köré rendeződnek, betöltve az üres képfelületeket. Mintha a portrék komplementerei lennének, általuk válik teljessé a kép, teremthető meg a harmónia.
A kiállításon egy egész termet csak a pasztellek töltenek meg, melyekkel, rajzosságuk ellenére, időnként éppoly festői látvány teremthető, mint az olajjal, ugyanakkor az akvarellre jellemző, egymásba mosódó színhatások létrehozására is alkalmasnak bizonyulnak.
Bár nincsenek külön tagolva, a tárlatot szemlélve mégis különválnak az alkotó Szárhegy-képei, az egykori táboralapító mementói. Külön képpel emlékezik a nemrég elhunyt Zöld Lajosra, illetve külön, monumentális hatású képen festi egymás mellé a szárhegyi szoborpark mára már helyükről elmozdított darabjait.
A születésnap alkalmából egy művészalbum is készült a Csíkszereda Kiadóhivatalnál, amely 80 színes reprodukció mellett egy terjedelmes, fotókkal dokumentált interjút is tartalmaz, melyet Székedi Ferenc készített az alkotóval.

Tilolók, 1965

Műteremben

Vizek eredete, 1970.

Gaál András: Krisztina, 1962.

Alföldi ház, 1972.

Alkony, 1965.

Faluvég, 1970.

Feketeréz

Árvíz, 1970.