Földes László katedrája

Földes László: Esztétikai előadásai. Összeállította Burján Emil. Gyergyószentmiklós, F & F International, 2021.

Úgy ítélem meg, hogy az akadémiai világ szereplőinek illetékességébe tartozik Földes László (1922–1973) esztétikai előadásainak bemutatása és értékelése. Recenzens csak azt emelné ki, hogy Földes az esztétika „tudományát” a klasszikusokra alapozva oktatta, rendszerszerűen előadva tárgyalta, vizsgálódásai, elemzései körébe pedig az antikvitástól a saját koráig terjedően vonta be a hivatkozott műveket és az egyes művészeti ágak kérdéseit. Persze nem tévesztendő szem elől, hogy a kolozsvári Képzőművészeti Intézetben tartott kurzusokat, amelyeket az 1956–57-es, 1958–59-es, 1965–66-os, 1966–67-es, valamint az 1971–72-es tanévekben tartott, képzőművészetis hallgatók (Angyalossy György, G. Olosz Ella, Ferencz Ernő, Erdei Anna és Adorjáni Endre) jegyzetei alapján állította össze Földes egy másik diákja, Burján Emil. A „műfaj” természetéből adódóan, elkerülhetetlenül találja szembe magát az olvasó vázlatossággal, leegyszerűsítéssel, átfogalmazásokkal, kihagyásokkal, s nyilván, az élő-eleven előadás rögzítésének lehetetlenségével. Az ehhez hasonló gyakorlat különben nem volt ismeretlen, korábban Gaál Gábor filozófiatörténeti előadásait rendezte sajtó alá két tanítvány, egyikük éppen Földes László volt, a másik meg Tóth Sándor. Csakhogy abban az esetben az előadó jóváhagyásával történt az egyetemi jegyzetek kiadása, ezúttal viszont erre nem kerülhetett sor.

Megjegyzendő viszont, hogy élete egy csendesebb (?) szakaszában maga Földes dolgozott ki egy átfogó tervet, ami meggyőzően bizonyítja, hogy valóban egy rendszeres esztétika kidolgozására készült. A Miniatűrök az óriásról címet viselő „esztétikai jegyzetek” első négy közleménye és a tervezet egésze helyet kapott Földes gyűjteményes kötetében. (Vö. Földes László: Elvek és viták. Tanulmányok és kritikák. S. a. r. Láng Gusztáv és Tóth Sándor. Bev. Láng Gusztáv. Bibl. Gáspár Sándor. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983, 551–564., 679–681.)

Földes László esztétikája tehát egy rapszodikusnak mondott pálya több szakaszában tartott előadásokon készült hallgatói jegyzetek alapján került több évtizedes késéssel az olvasók elé, annak minden felmerülő és megfontolandó kérdésével. Földes 1956–58 között a romániai magyar kulturális élet kovásza s egyik számottevő irányadója volt, 1959-től még közlési jogától is megfosztották, csak 1965-től, bizonyos korlátok között, úgymond módjával közölhetett újra, 1971–72-ben aztán mint a jogaiba visszahelyezett s pályája csúcsára ért cselekvő írástudó oktatott a főiskolán, illetve ekkor teljesedett ki szerkesztői és irodalomkritikusi-esszéírói életműve, igaz, ekkor már egy gyógyíthatatlan kór árnyékában élt 1973. január 10-én bekövetkezett haláláig.

Egykori bölcsészhallgatók esetleg sajnálhatták, hogy hivatali és egyéb véletlenek folytán nem részesülhettek Földesnek az esztétika köréből tartott előadásaiból, mások, a még fiatalabbak, akik például 1972-től számíthatták kolozsvári egyetemi polgárságuk kezdetét, eleve lemondhattak arról, hogy az enciklopédikus tudású és lebilincselő erejű előadót a maga személyében hallgathassák. Utóbbiak esetleg Földes hűséges barátaitól, egyetemi oktató társaitól, például Tóth Sándor filozófia- és irodalomtörténésztől szerezhettek hiteles értesüléseket arról a közszereplőről, akinek korai távozása komoly veszteségnek számított az 1970-es évek elejének erdélyi magyar irodalmi és tudományos világában. Ezt a veszteséget valamelyest pótolhatta a szerző halála után tíz évvel, Elvek és viták címmel kiadott vaskos kötet.

Minthogy Földes munkásságában fontos helyet foglalt el a katedra, ezért különösen nagy felelősséget vállalt magára a kötet összeállításával Burján Emil. Jelzésként elég, ha csak két-három kérdést vetünk fel: sikerülhet-e hitelesen visszaadni a jegyzetkészítőknek mindazt, amit egy-egy előadás felölel, illetve ahogyan tárgyát bemutatja az előadó, továbbá hogyan hangolható össze egy több kéz által lejegyzett szövegegyüttes?

Egy jól elvégzett munka Földes László oktatói érdemeit emelheti újból a figyelem középpontjába. Elfogadom, ezt a kulturális gesztust szolgálja az ismertetett könyv, de a kézirat-előkészítés során „szerezett” rengeteg bosszantó hiba rontja e kiadvány értékét, továbbá félretájékoztat azáltal, hogy a borítón, valamint a gerincen és a belső címlapon egymásnak ellentmondó adatok jelennek meg. Míg a borítón a szerző neve és a mű címe, valamint a kötet összeállítójának a neve szerepel – helyesen! –, addig a gerincen és a belső címlapon szerzőként szerepel a kötet összeállítója és címként: Földes László esztétikai előadásai. Végül recenzens még egy fenntartásának ad hangot, ami a kötet összeállítására vonatkozik, éspedig nem tartja helyénvalónak egy esztétikai munka zárásaként közzétenni – mégha Földes életének és munkásságának fontos mozzanatait is világítja meg – Stefano Bottoni politika- és irodalomtörténeti tanulmányának újraközlését.

‍