Figyelemgyakorlat

Hajós Eszter: Bejárati égbolt. Cédrus Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó, Budapest, 2017.

Habár elsőkötetes szerző, Hajós Eszter hangja egy pillanatra sem csuklik el, végig kiforrott, precíz és magabiztos,. Rövidprózáinak tömör szerkezetét a beidegződések poétikája, az ég és a föld közötti átmenetek újrafeszítése, a viszonyrendszerek megbontása és a fókuszok eltolása jellemzi. Szinte minden novellához hozzárendel egy-egy dalt is, hogy a lehető legteljesebbé tegye a befogadás tapasztalatát.
Erőteljes líraiság dominálja a szövegeket, a szavakba a súly többszörösen összpontosul, olykor mintha elharapná a kijelentéseket, de mindig tudatosan, hogy a zihálásba oltsa a lendületet, amellyel mindegyre odacsap. A bizonyosságok bizonytalansága, a megismerés örökös kényszere vezérli, hogy lehetősége legyen – ha csak egy-egy pillanatra is – a lét árnyalatai mögé betekinteni.
A kijelentések ködkabátba bújnak, ott lüktet a szavak közt a folyamatos visszavonás, így a bejárt terekben nem csupán lépéseket tesz, hanem megkeresi a lehető legtökéletesebb pontot, ahová megérkezhet a talp. És akkor a földön egy láb lesz. A lábon meg föld, mert az origo bármikor elmozdulhat, hogy észrevétlenül tárja fel a dimenziók közötti kiskapukat.
A hiányos szerkezetű mondatok az élőbeszédet stilizálják, ezáltal a hiányt idézik meg, hanem pont, hogy bevonják az olvasót. Igyekszik szemmel tartani a gondolatok állandó cikázásait, de arra mindvégig gondosan ügyel, hogy közben ne csússzon át a követhetetlenségbe.
Nem fél kérdéseket tenni, megbontani a csonttá száradt tapasztalatot, hogy betekintsen minden igaznak elfogadott kijelentés mögé. A történeteknél fontosabb a reakció, a test és a környezet viszonya, a megszólalás lehetősége, a felismerés felismerhetetlensége. Vizsgál, figyel, szimatol, és közben olyan rejtett részletek mentén épít kapaszkodókat, melyek felett az átlag szemlélődő észrevétlenül siklana el. És pont ettől válik igazán izgalmas olvasmánnyá, hogy olyan részletekre irányítja a figyelmet, melyek bár mindvégig szem előtt voltak, mégis a takarásban álltak.