Félrebeszéd

Haris László: Törvénytelen avantgarde. A. GYŰJTEMÉNY – Alföldi Róbert fotógyűjteménye jóvoltából.
„A matematikában nincsenek forradalmak. A forradalmat csélcsap költők csinálják, nem matematikusok.”1 Ezt mondja a tudós szájával az író vagy az író szájával a tudós, nehéz ezt szétszálazni, és nem is érdemes. Ami a matematikát, illetve a matematikusok forradalomban be(nem)töltött szerepét illeti, bizonyára így van, de az állítás többi része kiegészítésre szorul, főként így, a legújabb időszámítás után harminc esztendővel. Van úgy, hogy a forradalmat nemcsak költők csinálják, hanem papok is. Egy pap. Akihez aztán csatlakozik egy másik. És aztán csatlakoznak hozzájuk a költők is, igen; de tán még a matematikusok is. Ezek egyébként is nagyon hasonló szerzetek szoktak lenni: a pap meg a költő; olyan igazságokon osztoznak, amelyeknek csak ők a tudói és kimondói. Aztán hogy hallgatnak-e rájuk, vagy időben hallgatnak-e rájuk, az más kérdés, de úgy kérdés, hogy igazából nem is az, mert attól nem lesz kevesebb (több se) az igazságuk. Úgyis ugyanaz lesz a vége. „Legelőbb a papot kergették el, az agancsos félrebeszélőt”, „végül a költőt, minek számlálja ujjait gagyogva?”:2 hát nem szép ez így, hogy egyformán félrebeszélésnek, gagyogásnak hangzik a papok, költők, papköltők, költőpapok beszéde odakint, ahol a higgadt és híg beszéd az úr?
Amikor aztán besűrűsödik az idő, akkor egyszeriben megnő a költők és papok becsülete, mert ők azok, akik tudnak és mernek félrebeszélni. De csak addig, amíg vissza nem térnek a „kívánalmak célszerű dalnokai megbízás szerint”; és valahol ez is természetes, mert végeredményben minden forradalom vesztésre – de nem veszendőségre – ítélt. Azt csak az utókor megszépítő emlékezete teszi, hogy a forradalmat romantikus, tiszta és dicsőséges pillanatnak képzeljük, tűzcsiholásnak, a vizek kiáradásának. Az is, de hát egyetlen tűz sem lobog örökké, egyetlen víztömeg sem végtelen. A forradalom vér és csontszilánk a síkos utcakövön, betört bordák, szétlőtt koponyák, amputált végtagok, savval leöntött testek a fagyos kínzókamrákban, elszenesedett hullák a meszesgödörben. A veszteséglistát már az új kor(szellem) bürokratái írják össze szenvtelenül és rendszerint hiányosan. Még mielőtt elkergetnék azokat, akik. Először a papot. A többiekről egyelőre nincsen híradás.

Jegyzet1 Láng Zsolt: Bolyai2 Weöres Sándor: Merülő Saturnus