Fegyverek közt hallgatnak a múzsák?

Murádin Jenő: Fegyverek és múzsák. Erdély művészete az első világháború idején, Erdélyi Múzeum–Egyesület, Kolozsvár, 2016 (Erdélyi Tudományos Füzetek, 285).

Mi történt az erdélyi művészekkel, amikor a nagy háború őket is csatasorba állította? Volt-e lehetőség számukra az önkifejezésre, az alkotásra, az iszonyatból való felkiáltásra? Ezekre a kérdésekre nyújt választ Murádin Jenő kötete, bemutatva a történeti Erdély művészeti életének fontos momentumait az első világháború négy évében. Mert a múzsák ebben a kegyetlen időintervallumban sem némultak el teljesen, csak halkabban suttogtak, és szívszorítóbb alkotások elkészítésére buzdították a művészeket. A háború ihlette expresszív művek láttatják és megismertetik az átélt borzalmakat, amelyeket az alkotók nem elképzelt világként, hanem a kegyetlen valóság lenyomataként öntöttek formába.
A frontokon harcoló művészek megrendítő alkotásai sajátos egyszerűséggel ábrázolják tapasztalataikat, tanúskodnak a katonák anonimitásáról, a személyes identitás elfelejthető voltáról, a közösség fájdalmáról, amelyeket szénrajzok, krétarajzok, illetve pasztellképek örökítettek meg. Az erdélyi művészek munkássága mellett a hátország karitatív kezdeményezéseibe és megmozdulásaiba is betekintést lehet nyerni, amelyeknek elsődleges célja az otthonmaradt hadiözvegyek, árvák anyagi juttatásban való részesítése volt. Az ideiglenes köztéri katonaszobrok elterjedése, a Kárpátok Őrének és a Vasszékelynek a felállítása mind a társadalmi mozgalommá növekedő gesztust tükrözi, amely nem várt összegekkel és érdeklődéssel fordította a figyelmet a nélkülözők tömegére.
A hadifogságban szenvedők életéről az erdélyi rajzművészet fáradhatatlan alakja, az ugyancsak hatéves rabságot a háta mögött tudó Reschner Gyula rögzített sorsfoszlányokat akkurátus kérdőívek alapján. Dokumentumgyűjteményében több mint másfél száz fogoly életének pályarajzát festi meg, amely nemcsak a katonák hadifogságának kezdetét és végét jelzi: Reschner megjegyzéseivel arra is kitér, hogy társai hogyan integrálódtak a civil életbe, mi történt velük a fogságból való kiszabadulást követően. A dokumentumgyűjtemény révén egy poros világba csöppen az olvasó, ahol az újrakezdés játszik főszerepet.