Farkasok órája (versek)

Farkasok órája

‍

gazdátlan cipő

a híd korlátja mellett –

örvénylik a mély

Perpatvar

‍

némely szó éle

vág, akár a kés – sebek

nyílnak a nyomán

Magonc

‍

árnyéka jóval

túlnő rajta – törpéből

így lesz óriás

Gázolás

‍

út menti fűben

növendék macska hever –

imént még futott

Horgászat

‍

kárász és fiú

egymásra néz – tétován

billen az úszó

Melankólia

‍

kovász illata

gyűrött konyharuhában –

sóhajt a cipó

Gyalogtúra

‍

szálfatermetű

fenyőfák között keskeny

ösvény kanyarog

Nádas

‍

szél kelt hullámot

az egyhangú ringásban –

mustárszín tenger

Palicsi-tó

‍

csónakok nyomán

kusza ábrák fonódnak

sásderék köré

Móló

‍

ingatag lábon

posztol öles iszapban –

sirálykifutó

Madárijesztő

‍

magányos árnyék

búzatábla szívében –

krisztusi torzó

Alföld

‍

kopott színpadon

délibábhősök ropják –

kavarog a por

Olajkút

‍

föld vérét szívja

egy óriási szúnyog –

billeg potroha

Aratás

‍

szopós kisnyulak

lapulnak fészkük mélyén –

közelít a zaj

Éhkoppon

‍

fészekből nézve

terített asztal a táj –

kotlik a gólya

Regatta

‍

lavórnyi vízben

papírhajók keringnek –

kedvező a szél

Disznótor

‍

kotlaház füstje

táncos dervisként kereng –

elnémult az ól

Csillag

‍

kentaur-létről

álmodik, míg félvakon

húzza a kocsit

‍