.svg)
reggel
csendben őrjítő, reggeli kávégőz kábulata,
zacc helyett hazugságok bőrradírnak,
izzó pirítós éles rácsa,
széthasadsz meztelen bőrödből.
ütemes kattanások között,
átismételed napi teendőidet,
rádió zúgására elmormogsz két imát.
pengét használsz kenőkés helyett.
tompa gondolatmenettel párhuzamba
szétkened a vajat, avas… ízleled,
a romlottság benned van.
szétkened a megcukrosodott mézet,
lemorzsolódik ujjadról a bőr.
szénné égett ujjbegyeid láttán,
kiveszi kabátja szétfoszlott zsebéből selyemkesztyűit.
dél
napfény nyaláb, átégeti nyálkahártyámat,
oxigénhiány fákkal teli erdőben,
hűvös szellő üdítő érintése,
4 napja el-nem-hagyott takarómra emlékeztet.
combomra körmöm hegyével rajzolok,
harisnyám alá nyúlok, lüktető érvégződéseim
falevél erezetekké olvadnak.
ordítanék, hang nékül,
kéregként húznám le bőröm.
a fa nem bánt, nem magát.
törött üveg szurkál méregzöld mohába.
szilánkok szertefoszlató kacaja,
a valóság élesen füledbe cseng.
üvegszilánk siklik le nyakadon,
meleg napsütés. maró forróság,
elvérzel a napfényben.
este
techno lüktetésével párhuzamosan
felforr a víz, sípolásként szól hozzád,
hangja teafű, kiszivárog szájából,
kulcscsontja medrében ázik ki,
azelőtti estjének vallomásaival.
idegesen beletúr göndör fürtjeibe,
nyakadra tekerednek kitépett hajszálai.
ritmus pörgősebb, ütemesen öklendezel,
tűhegynyi feltörő karcolás torkodban,
garatod lépcsőfokain felfele halad.
a keserédes egy érzés, te ízként sajátítod el.
fények vágnak hátba, hogy megszabadulj,
testedhez könyörögve köhögsz, feltörnek,
tenyeredben száraz teafű maradványai.
